Bővebb ismertető
A szerző előszava Madách Imrére való méltó emlékezés - mint e kötet első részének bevezetőjéből, az előzmények rövid ismertetéséből is kiviláglik - lényegében már százötven évvel ezelőtt, 1864. október 5-én bekövetkezett halála napjával elkezdődött - ... eléggé meggyászolni nem tudjuk "... fogalmazódott meg általános érzésként - s ilyen-olyan intenzitással mindig is jelen volt az országos s még inkább a megyei köztudatban. Az 1964-es centenárium azonban kétségkívül részint határkőnek, részint katalizátornak számít ebben a folyamatban olyannyira, hogy Madách Imre kései hívei, Az ember tragédiájá"-nak rajongói legmerészebb álmaikban sem gondoltak arra, hogy az akkori ünnepségsorozat olyan (irodalmi) kultusznak bontott zászlót, amelyik immár öt évtized múltán is érezteti áldásos hatását Madách szülőföldjén, szűkebb hazájában és folyamatosan élteti, gyarapítja a személyes sorsához, életművéhez fűződő helyi emlékeket, hagyományokat, tudatosan és büszkén vállalja a Tragédia-költő szellemi örökségének gondozását, népszerűsítését.A centenáriumi évforduló óta eltelt évek időről-időre szinte kínálták a lehetőségét a megtett út, a Madách-reneszánsz főbb megyei történéseinek rögzítésére, a tényekből, dokumentumokból kikövetkeztethető tendenciák Összefoglalására. Először harmincöt év elteltével kíséreltük meg az összegzést. E törekvés eredményeként jelent meg 1999-ben a Remény a csillag..." című kötet a Mikszáth Kiadó gondozásában. A cím Madách Imre Commodus" című műve egy sorára utal a II. felvonás 3. jelenetéből: ...remény a csillag, mely annál inkább fönt sugárzik, mentül borúsb egünk". Ezzel mintegy azt is akartuk jelezni, hogy a joggal zseniális műnek tartott Tragédia mellett a költő más írásaiban is hagyott hátra figyelemre érdemes, megszívlelendő gondolatokat. Második nekifutásként" az 1999-től 2004-ig terjedő ötéves időszak jellemzőit vettük számba a Palócföld" című folyóirat 2004/5-ös számában. (Ez az elemzés az akkor ötvenéves lap különlenyomata formájában is napvilágot látott.)