Róma és környéke [antikvár]

IX. Pius pápáról mesélik a következő anekdotát: IX. Pius annyira szerette Rómát, hogy mindenkit, akit magánkihallgatáson fogadott, megkérdezett, hogy mióta tartózkodik az Örök Városban és a felelet erősen befolyásolta a pápa érzelmeit a látogatója iránt. Ha azt felelte a kérdezett, hogy két hete van Rómában, akkor a pápa kissé gúnyosan jegyezte meg: - „No, hiszen akkor már mindent megnézhetett." Ha két hónapot mondott az illető, már valamivel engedékenyebb hangon jegyezte meg IX. Pius: - „No, hisz akkor már majdnem mindent megnézhetett." Ha pedig még hosszabb ideje, mondjuk egy, vagy két éve volt már az illető Rómában, akkor barátságos vállveregetéssel búcsúztatta el: - »Ugye, Ön is belátja, hogy Rómát sohse lehet „megnézni". Se non é vero, é ben trovato. Az anekdota mindenesetre igen jellemző. Róma oly gazdag a történeti és műemlékekben, hogy az, aki nincs felkészülve, nem is élvezheti a látottakat, mivel képtelen azokat szellemileg megemészteni. Bizonyos történelmi felkészültség kell ahhoz, hogy pl. a Forum Romanum és a Palatinus romjait ne csupán „ócska köveknek" tekintse az ember, hanem egy letűnt civilizáció halhatatlan emlékeinek, hogy Róma nagyszerű bazilikái és a bennük felhalmozott műkincsek a megérdemelt érdeklődését felkelthessék és hogy épületeinek, tereinek és szökőkútjainak építészeti szépségeit kellőképpen kiélvezhesse. Manapság, sajnos, oly rövidre szabott az átlagos rómalátogatás, hogy az utasnak a látottakról többnyire csak kaotikus képe marad. Ez a vezető nemcsak hasznos előtanulmányként, hanem utólagos mementóként is szolgálhat a rómalátogatónak.