Sáros András [antikvár]

Részlet a könyvből:Léteznek emberek akik olyan természetes egyszerűséggel teremtenek igazán nagy dolgokat, hogy a környezetük szinte észre sem veszi. Kiváló eredményeiket egyéniségük természetes járulékaként fogadják el, többirányú képességük, széleskörű aktivitásuk magától értetődőnek tűnik. Talán kiegyensúlyozott viselkedésük miatt, a minden feltűnést, agresszivitást kerülő, visszahúzódó zárkózottságuk miatt. Belső harcaikról nem tudnak, döntéseik eredményét észlelik csak. Az pedig többnyire valami másért, másokért, valami nemesebb cél érdekében történik. Hogy mennyi küzdelem árán születik a lemondás, mennyi önmarcangoló érd és ellenérv tüzében kristályosodik a szerénység, arról a környezet mit sem tud. Csak néha nem értik válaszait, kötődéseit és elutasításait. Dehát ettől az ember nem változik, halad a maga választotta úton szükségszerűségek és véletlenek buktatói között. Amennyire lehetséges, következetesen.Sáros András kitűnő pedagógus, festőművész, tudományos kutató és író volt. És nagyszerű ember. Sokrétű egyénisége nem is igen válhatott mindenki előtt ismeretessé.