Savaria 13-14. [antikvár]

A KÖRNYEI NÉPVANDORLASKORI TEMETŐ NÖVENYMARADVANYAIHORVÁTH ERNŐKömye község Tatabányáitól méhány kilométerrel nyugatra elhelyezkedő dunántúli település az Altal-ér nevű patak két partjián. A régészeti lelőhely a közs'égtől D-re, a Vértessaniló félé vezető üit beletá oldailán (található la Nagysam-ló-hegy utolsó, már alig kiemelkedő homoikdomibjának É-i ^végződésében. A lelőhelyet il953-!ban egy homakibányával tárták fel, ahol az első leleteik 1954-iben kerültek elő. A régészeti feltárások 1955-ben dr. Sálamon Ágnes régész vezeté-.sével indultak meg. Munkája eredményeként 152 darab népvándorláskori sír került napvilágra, melyek régészeti anyagát az ásatást vezető Salamon Ágnes és munkatársa. Erdélyi István, antropológiai anyagát pedig Lengyel István és Tóth Tibor dolgozta fel. Munkájuk /1971-ben az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot. (SalamonErdélyi, 1971.).A régészeti leletek között töibb sírban növényi maradványok is jd.en'tkez-teki, mélyekből 1972.jben feaptaim kézhez anyagot omeghaitározás |és féldolgozás oéljából. A vdzisgálaiti eiiedJméinyekiről szóló jelentésit még az év végén ielkészítet-tem és elkülditem a megbízónaik. 1973 elején arra kértek, hogy az anyagot publikációs célokra dolgozzam át. Ezt a munkát el is végeztem, azonban megjelentetésére ott és akkor nem került sor. így a kissé ismiét átdolgozott és kiegészített vizsgálati eredményeket, melyek növénytani adatokkal egészítik ki a lelőhelyre vonatkozó (régészeti kutatásokat, az alábbiakban itt adjuk k!Ö2ire.ANYAG ÉS MÓDSZERA temető 152 feltárt sírja közül 21-ből keiüilt elő szerves maradvány. Ezekből 41 db különféle leletet kaptam kézhez, melyeik nagyrészt növényi, kisrész-ben viszont állati eredetű szerva maradványokat tartalmaztak. Közülük 34 mintában több fajhoz tartozó fák maradványaira ismerhettünk. További három növényi maradvány viszonif fűnemű növénynek (bizonyult. Ez utólbbiból .kettő darab lenből készült !vászon itextíüa töredéke. Eaek tmiellebt ,két osonitból késziüt tárggyal, valamint néhány pefaelytoll töredékkel ismenkedhettünk meg.A famairadványok általában fémekhez tapadit kisebb-nagyobb töredékek, szüánkok alakjában maradtak meg, de ha nem is ilyenek, fennmaradásukat akkor is az ásványi sók átitató, konzerváló !hatásának köszönhetik. Ezek a sók leggyakrabban a vastól, kisebb részben pedig ezüsttől és réztől származtak. A fák érintkező felületét' ^taitták, majd a sejtekfo'en kiválva konaeriválták és miegszi-lárdították azokat. A fák egyéb részei az esetek nagy részében elkorhadtak és elporladtak, kivéve a kard fülibéléseket és a szíjvég béléseket, ahol feltehetően11