Savaria 19/2. [antikvár]

BUCHSENSCHUTZ OLIVIER-CSERMENYI VAJK-GUILLAUMET JEAN-PAUL-SZABÓ MIKLÓS FRANCIA-MAGYAR ÁSATÁS VELEM-SZENTVIDEN ELŐZETES JELENTÉS AZ 1988-1989. ÉVI KUTATÁSOKRÓL Bándi Gáhor emlékének A velem-szentvidi kutatások 1988. évi megindításának' célja, a francia-magyar vaskori együttműködés programjának megfelelően, a lelőhely késő La Téne-kori történetének vizsgálata. A közel egy évszázad óta összegyűjtött, kiásott és közölt leletek körében az „oppidum-civilizáció" anyaga erősen jelen van^, s ennek következtében Velem-Szentvid - J. Déchelette jóvoltából - a korszak paradigmatikus lelőhelyei közé került.^ A 70-es évek elején a Savaria Múzeum által kezdeményezett és irányított szisztematikus feltárások a késő bronzkori települést állították az érdeklődés előterébe, s a közölt - sajnos roppant hézagos és erősen provizórikus - eredmények ezt igyekeztek új megvilágításba helyezni.'^ Meglepő kutatástörténeti tény, hogy a szentvidi település impozáns erődítései, néhány ma is látható átvágási kísérlettől, „beásástól" eltekintve, melyről tudományos beszámoló nem készült, nem képezték a feltárások közvetlen célpontját.^ Ebből a helyzetből kiindulva, a francia-magyar ásatás első két esztendejében az erődítmények keltezésére és építési technikájuk megismerésére törekedtünk. A legfontosabb, s a terepen ma is a legvilágosabban kirajzolódó védmű Szentvidet a Kőszegi-hegységtől választja el. (1. kép) Az egyetlen megközelíthető oldalán elzárt hegykiszögellés hagyományosnak mondható, logikus szkémájával szemben a vallum ebben az esetben nem korlátozódik erre a földnyelvre, amely a kápolnadombot a masszívummal összeköti, hanem a sánc és az árok a szintvonalakra merőlegesen, elsősorban északi és déli irányban is, a meredek lejtőkön leereszkedik. Hasonló koncepciójú védelmi rendszer, mai tudásunk szerint, a La Téne-kor utolsó szakaszában jelent meg. Példaként olyan nagy oppidumok hozhatók fel, mint Heidetrank-Talenge, Oberursel közelében, a Tanúsban, vagy Bibracte (Mont Beuvrey, Bourgogne-ban).®