Segesdi krónika [antikvár]

bevezető_ BEVEZETŐ 1 ABENT SUA FATA LIBELLI. Szabadon talán így is fordíthatnánk ezt a latin mondást: „Minden könyv már önmagában is egy történelem". Ennek a SEGESDI KRÓNIKÁNAK is lehet és van krónikája Az sem okoz valami nagy meglepetést az olvasónak, ha a krónikás már itt a bevezető lapon bevallja, hogy a szülőfalujának a krónikáját szándékozott megírni. Ez nem ritkaság a tollforgatók világában. Az már viszont nem mindennapi, hogy a szerző szülőföldjének a történetét nagyobb részt külföldön élve vesse papírra és „messze idegenből", a jelen esetben Párizsból postázza az óhazában élő családjának és barátainak. Ez már bővebb magyarázatot kíván s ezért lesz e BEVEZETŐ a krónikás krónikája. A címben szereplő SEGESD történetével első ízben jó fél évszázaddal ezelőtt találtam magam szemben, amikor, mint a községi katolikus elemi iskola növendéke - mert volt református elemi iskola is a faluban! - egy szép tavaszi reggel a tanító úr és a katolikus káplán úr vezetése alatt osztályunk szabadtéri órára ment a Templomdombra, ahol pedagógusaink szájából először hallottam arról, hogy Segesd árpádkori település volt, majd város, ahol szent László király is megfordult Horvátországba menet, ahol IV. Béla király menedéket keresett a Sajó menti tragikus csatavesztés után és ahová újra visszajött, hogy a tatárjárás okozta pusztulásból az országot felemelje. Ahol Erzsébet királjmé várta a nápolyi hadjáratból hazatérő Nagy Lajost, a kíséretében lévő Toldi Miklóst pedig anyja és a hűséges öreg Bence Évszázadokkal később, az 1664-es híres téli hadjárat idején vette vissza a várat a töröktől Zrínyi Miklós, hogy pár hónappal később ugyanaz a Zrínyi földig romboltassa le Kanizsa sikertelen ostroma idején. Amikor hajdani főurai, a Marczaliak, a Báthoriak, Pekry Lajos, Török Bálint vagy a Széchenyiek neveit halljuk a magyar történelem nagy napjait idézve, mögöttük látatlanul újra csak megjelennek a segesdiek is - katonák, papok, barátok, polgárok, iparosok, fóldmívelők - népeik és familiárisaik nélkül mit végezhettek volna országos dolgaikban? A tanító úr és a káplán úr olyan meggyőzően mondták mindezt, hogy már akkor eldöntöttem: ha nagy leszek, akkor mindennek utánajárok, utána nézek Gyermekkori terveim közül bizony sokat fel kellett adnom az élet előre nem látott viszontagságai miatt, de ezt az egyet nem tudtam feledni, nem bírtam feladni. Közép- és felsőiskolái, majd egyetemi tanulmányaim alatt csak még jobban megerősödött bennem. Szorgalmasan jegyezgettem mindazt, amit Se-gesdről találtam, olvastam könyvtárakban és levéltárakban. Évről évre nőtt a „macskanyelvek" száma, bár hivatásbeli elfoglaltságaim miatt huzamosabb időt nem szentelhettem egy összefüggő mű megírására.