Selye János Gimnázium évkönyv 2001-2002 [antikvár]

Beköszöntő i (Iskolánk újonnan kinevezett igazgatójának ünnepi beszéde a tanévnyitón) ' Tisztelt Kollégák, kedves Diákok, tisztelt Szülők, Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a 2001/2002-es tanév ünne- i, pélyes tanévnyitója alkalmából. Engedjék meg, hogy mielőtt ünnepélyes keretek között megnyitnám az új évezred első teljes tanévét, egy kedves kötelességemnek tegyek eleget. Ezúton szeretném megköszönni dr. Ipóth Barnabás úrnak azt az áldozatos munkát, melyet egy évtizeden át végzett ebben a nagy múltú intézetben igazgatóként, hisz 1991-től 2001. július 31-ig volt a Selye János Gimnázium vezetője. Külön köszönet Ipóth kollégának azért Is, hogy a nyugdíjkorhatár elérése ellenére az Iskola alkalmazottja marad, hogy tudásával, tapasztalataival segítse az új igazgatóság munkáját. Magam, valamint Iskolánk vezetősége, tanári kara és diáksága nevében megköszönöm az Ön által elvégzett munkát. Köszönet érte. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az Intézet új Igazgatójaként ismertessem terveimnek, elképzeléseimnek egy morzsányi részét. Olyan műhely irányítását vettem át, amely az ország legnagyobb és legjobb ma- | gyar tannyelvű középfokú oktatási intézménye. Olyan elit intézmény vagyunk, mely felvállalta, hogy kineveli a leendő szlovákiai magyar vezető értelmiségi réteget. Ehhez elengedhetetlen, hogy az Iskola falai között magas szintű szellemi tudás legyen, s azt hiszem, hogy az elmúlt ötven év eredményei igazolják: ez a tudás mindig is jellemezte ' Iskolánkat. Fontosnak tartom továbbá — mintegy a globalizáció ellensúlyozásaként — az egészséges magyar öntudatra való nevelést, hogy a magyar ajkú diákok, akik ta- ' nulmányaik elvégzésével beépülnek a társadalomba, ne feledjék el, mely nemzet tagjai, milyen kultúrkörből származnak, s legyenek büszkék magyarságukra! Ugyanolyan fontos a másság elfogadása, a tolerancia is, hiszen aki nem képes erre, az hosszú távon nem érvényesül a munkaerőpiacon. A feladat tehát az, hogy a Selye János Gimnáziumból kikerülő fiatalok magyarként és az egységesülő Európa polgáraiként is megállják a helyüket. Derűlátó emberként vallom, hogy diákjaink, akik most még csak , primósok, egyetemi tanimányaik befejeztével már az Európai Unió polgárai lesznek. 1 Világnyelveket kell ismerniük, jó kommunikációs képességekkel kell rendelkezniük, hogy helytálljanak ezen a tarka európai munkaerőpiacon. Az Európai Unió országai tíz pontban határozzák meg, hogy mit várnak el egy végzős diáktól, s érdekes módon , nem a tárgyi tudást tartják a legfontosabbnak, hanem egy újfajta gondolatot, mely így hangzik: készenlét a változásra. Az Európai Unióban ugyanis ma már annyira változó a munkaerőpiac, hogy az emberek hét-nyolc évenként nemcsak munkahelyet, hanem szakmát is váltanak. Ezt pedig egy fiatal embernek nem stresszként, hanem lehetőségként kell megélnie. Egy másik fontos követelmény a helytállás Idegen kulturális I közegben, azaz arra ösztönözni az egészséges őntudatú fiatalokat, hogy világot lás- | sanak, minél nagyobb tudásra tegyenek szert a nagyvilágban járva, de térjenek vissza szülőföldjükre, és tudásukat Itt hasznosítsák.