Selye János Gimnázium évkönyv 2003-2004 [antikvár]

:: ¦ . ll .1 . ',,, J 'V/. 2004. MÁJUS 1-JÉN SÚLYOS BETEGSÉGBEN ELHUNYT DR. MIKLÓS ELEMÉR, ISKOLÁNK NYUGALMAZOTT TANÁRA, VOLT IGAZGATÓHELYETTESE. Miklós Elemér 1950-ben szerzett jogi doktori címet. Az akkor induló gimnázium fiatal pedagógusai közül ő volt az egyetlen nem pedagógus, aki a tanári pályát választotta élethivatásul. Kilenc évig a Pedagógiai Óvónőképző Középiskola tanára volt, tudásánál, rátermettségénél fogva folyamatosan segítette az igazgatóság munkáját. Az óvónőképző megszííntével a gimnázium tanárközösségének hasznos tagja, nagy érdeme voh az iskola jó mííködése. 1966-tól nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettesként kamatoztatta tudását, képességeit. 2001-ben Pásztor István polgármester a komáromi óvónőképzésben és a gimnáziumi oktatásban végzett sokéves áldozatos munkájáért a Polgármester Diját adományozta dr. Miklós Elemérnek. Temetésén Andruskó Imre igazgató úr, Horváth József, gimnáziumunk volt igazgatója, a pedagógiai iskola nevében egykori diákja, Svecné Vörös Ilona búcsúztatta. Tisztelt Gyászoló Család, Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! "Okuljatok mindaimyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma - két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló." Kosztolányi Dezső bölcs szavai juthatnak most eszünkbe a gimnázium szeretett és tisztek tanárának, dr. Miklós Elemérnek a ravatala mellett. Annak az iskolának a jelenlegi igazgatójaként és tantestületének képviselőjeként búcsúzom most a Tanár Úrtól, melynek húsz éven keresztül 1986. november l-ig volt igazgatóhelyettese és 36 évig megbecsült tanára. Volt tanártársai úgy ismerték és emlegették mindig, mint olyan embert, aki - ha tudott - mindig segített tanárnak, diáknak egyaránt. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy mindenki szereti és tiszteli, mert talán mások szemében ez népszerüség-hajhászásnak tíírme. Miért van az, hogy vele kapcsolatban ez a fogalom róla egyikünknek sem jutott eszébe soha, pedig mindannyian, akiknek valamilyen kötődésük volt a szeretett alma materhez, szeretettel és tisztelettel a szívünkben emlékezünk majd rá. Nagy idők nagy tanúja volt ő, aki tevékeny részt vállalt a komáromi magyar óvónőképzésben és a gimnáziumi oktatásban sok éven keresztül. Megható volt látni, hogy a pedagógiai óvónőképző középiskola indulásának 50. évfordulóját ünneplők milyen szeretettel köszöntötték, hogy nyugdíjas tanárként a gimnáziumba be-bejár- 5