Semmelweis Egyetem Tanévkönyv 2007/2008 [antikvár]

A Semmelweis Egyetem és központi szervei A Semmelweis Egyetem rövid története I. A SOTE története (1769-1999) A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem Mária Terézia uralkodása idején emelkedett jezsuita rendi intézményből királyi rangra, és vált csonka egyetemből valódi univerzitássá az addig hiányzó negyedik kar, az orvosi felállításával. Mindez szerves részét képezte annak az átfogó, birodalmi szintű reformfolyamatnak, melynek hátterében annak felismerése állt, hogy az egészségügy elsőrendű államérdek, mely nagyfokú állami szerepvállalást igényel. A nagyszombati Orvoskar tervezetét a királynő udvari orvosa, a holland származású Gerard van Sw/ieten dolgozta ki, az általa megreformált bécsi Orvosi Kar mintájára. A szervezés Mária Terézia 1769. november 7-én kelt rendelkezése (ún. intimátuma) nyomán indult meg. Ezt megelőzően, egy július 17-én kelt királyi diploma az egész egyetemet királyi rangra emelte. Az új fakultás elhelyezésére külön épületet emeltek Franz Anton Hillebrandt tervei szerint, ami 1772 májusára készült el. Az oktatás 1770-ben indulhatott meg, kezdetben öt tanszékkel: élettan és gyógyszertan (Prandt Ádám Ignác), bonctan (Trnka Vencel), sebészet (Plenck József Jakab), botanika és kémia (WinterI Jakab József) és általános kórtan (Schoretlts Mihály), vagyis a voltaképpeni klinikum. Saját klinika híján ez utóbbi oktatása komoly nehézségekbe ütközött, de hasonlóképpen gondot jelentett a tetemek és a botanikuskert hiánya. Az egyetem 1777-ben történt Budára költöztetésével e gondok is megoldódni látszódtak. A Budára telepítéssel egy időben kiadott I. Ratio Educationis módosította az egyetem vezetését. Az egyetem élén 1767 óta álló, és az állam képviselőjének számító consistorium helyébe egyetemi tanács (szenátus) lépett, noha gyakorlatilag ugyanazon tagokkal. Továbbra is megmaradt a főként szertartási ügyeket intéző, évenként újraválasztott magistratus academicus. Az egész intézmény élére elnököt, Hl. főigazgatót, a karok vezetésére pedig kari igazgatókat (kari elnökök) neveztek ki. Nem sokkal később (1786) II. József - az orvoskar kivételével - eltörölte ezt a tisztséget, hatáskörüket pedig az addig háttérbe szorított dékánok vették át. Ekkor szabályozták először a tanárok kinevezési módját is. A kar véleménye alapján a szenátus terjesztett fel javaslatot az uralkodóhoz, aki a Helytartótanácson keresztül küldte le a kinevezést. 1780. március 25-én adta ki Mária Terézia az egyetem „Magna Chartájának" is nevezett Diploma Inauguralét, melyben általános rendelkezések mellett rögzítette az egyetem jogállását és fenntartásának 1769 *