Sepsiszentgyörgy története [antikvár]

SEPSISZENTGYÖRGY Sepsiszentgyörgy fekvése révén alkalmas volt mindig a megtelepülésre. Az Olt révén a Duna mellékéről a déli kultúrhatások mindig utat találtak ide, ugyanezt a körvetítő szerepet töltötték be a szorosok is. Az őskor első feléről, a paleolithikumból, vagyis a régebbi kőkorszakból nem került még semmi felszínre. A neolithikum képviselve van a „Váradi-utcai" zsugorított csontvázas sírlelettel. Az ott talált kerámiai leletek a korai rézkort mutatják. Gazdag rézkori telepet rejt magában az „Őrkői" őstelep is, honnan kő- és csonteszközök, agyag hálónehezékek, cserépkanalak, orsónehezékek, díszített edénytöredékek, valamint rézvésők, rézbalták kerültek napvilágra. Ez egykoní az ó-romá-niai Glina III.-nak nevezett kultúrával. A város közelében levő „Eprestetőn" szintén réz-, valamint korai bronzkori telep emlékei kerültek elő. A cölöpépítményes kultúrákkal rokon Szarvas-Vucedol-Zoki kultúra beáramlása következtében már a bronzkor első szakaszában a Dunántúlon kialakuló kultúra - amely edényeit mészbetéttel díszítette - nálunk is érezteti hatását. A „Gémvára" feletti bronzkori telep emlékei közül előkerült egy geometriai díszítéses mészbetétes tál. A késői bronzkor, valamint a korai vaskor (La Téne) folyamán Sepsiszentgyörgy környékén trák eredetű népek laktak. Ez megállapítható a város határában levő Bedőházi malomnál előkerült kerámiából, amely kronológiailag a római hódítást megelőző századra nyúlik vissza. Pontos meghatározása és felkutatása a jövő feladata. A római hódítás kiterjed Háromszék megye egy részére, s tartott kb. Kr. u. 250-ig. A város területe is római uralom alatt állott. Ezt mutatják a Székely Nemzeti Múzeum gytíjteményében látható római kerámiai maradványok, csontfésíík, melyek az enyvgyár, az Olthíd s egyéb Olt melléki leletekből kerültek elő, valamint a Daczó család sírboltjának mellékéről való római pénzek. A város magva az ősi időkben azt az aránylag csekély kiterjedésű helyet foglalta magában, mely a mai református templom lábánál terjedt el, s melynek „Bolgárszeg" volt a neve. Ami a város továbbfejlődését, terjeszkedését illeti, megállapíthatjuk, hogy annak több irányban volt lehetősége. Egyfelől a Vojkán és Debren felé, hol a tér beiésimul az „Örkő" nevű hegy nyúlványaiba, másfelől pedig a sima területen fekvő, ú. n. „Erege" nevű hely felé. A helynevekből és a város főterének rendezése céljából készített térképekből megállapítható, hogy a város 1844-ig egészen addig nyúlhatott ki, hol a vaa.i „Bazár", illetve a törvényszék van, azzal egy vonalban északra z„Barompiacra" vezető út felé, délre pedig, ahol a „Csíki-utca" és az „Olt-utca" kezdődik. A Bazár során levő börtönházat kivéve, 1844-ben a mai főtéren csak egyetlen ház, az 1832-ben épült „Székház" állott, nem számítva ide a katonaság épületeit. A városban szórványosan beépült hely volt még a „Libócnak" egynémely része. Amint láttuk, a város terjeszkedésének semmi akadálya sem volt. Sőt mondhatjuk, letelepedésre kiválóan alkalmas helynek mutatkozott. Alkalmassá tette szerencsés fekvésén kívül az is, hogy beléesett abba az útvonalba, mely keletről nyugatra és délről északra vezetett. Kelet felé az Oh és Feketeügy völgyében vezető főút az Ojtozi-szoroson keresztül a szomszédos Moldovával és Nyugat-Ázsiával, déli irányban a 5