Séta a Budai Várban [antikvár]

A budai vár Budapest középpontjában, a Duna jobb partján emelkedő 60-70 méter magas és körülbelül 1,5 km hosszú dombon épült műemléki negyed. A várnegyed kis utcái, terei, múzeumai és történelmi emlékei sokat mondanak el az ország viszontagságos történelméről. A budai várnegyed déli részén épült a királyi palota, attól északra a volt polgárváros utcái húzódnak, nagyjából párhuzamosan. Első építői védelmi okokból - tatár támadások ellen - emeltek itt várat 1242-ben. E köré épült a következő három békés évszázad alatt vagy háromszáz kőből való ház, tizenkét templom és egy kolostor, vagyis egy virágzó középkori város, amely fénykorát a reneszánsz korban, Corvin Mátyás (1458-1490) idejében élte. 1541-ben a török hadak Budát is megszállták. Az ostrom sokat rombolt, a török építésnek viszont kevés emléke maradt. Az 1686-ban Buda visszafoglalásáért folytatott csata újból romhalmazzá tette a várat. Magyarország a Habsburg birodalom része lett, és Buda újjáépítése csak igen lassan indult meg. A XVII. század végén, a XVIII. században a Habsburg-uralkodók hivatalnokaikat költöztették Budára, és német lakosságot telepítettek a vár környékére, ahol így egy új város alakult ki. A pompás középkori királyi vár romjai fölött új barokk palota épült. Az 1848-49-es magyar szabadságharc során új ostromot állt ki a budai vár, amelyet Ferenc József császár uralma alatt viszonylag gyorsan helyreállítottak, sőt a királyi palotát további épületrészekkel gazdagították. A második világháború után nem maradt ép ház a budai várban. A német fasiszták a főváros utolsó pontjaként védték ezt a területet, és csak kiégett romok maradtak a Várhegyen.