Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"Szép jutalma, mondhatnám végkielégítése egy pályája utolsó szakaszában a helytörténet művelésére szegődött bölcsésznek, hogy a Sík Sándor emléke előtt tisztelgők sorához olyan feladat vállalkozásával csatlakozhat, amelynek teljesítése közben a megtisztelő szakmai kötelezettség tudatának nyomásán kívül személyes élményeinek indíttatását is érezheti. Hiszen a Sík Sándor jubileum nem egyedül egy nagy egyéniség helyi-helyi jelentőségűnek azonban legkevésbé sem tartható - kapcsolatainak bemutatását teszi számára lehetővé, hanem saját ifjúságának, nemzedéke jelentős részének emlékeit is felidézi. Azokét, akiket egyházi gimnáziumok diákjaként Alszeghy-Brisits-Sík tankönyve vezetett be a magyar irodalomba, akik a Sík-Schütz imakönyvvel a kezükben mentek vasárnap a templomba, akik, amikor cserkészként, indulójukat, a "Fiúk fel a fejjel"-t énekelték, talán nem is tudták, hogy azt is Sík Sándor írta, és akik még hallgatták Őt prédikálni is."