Síppal, dobbal, nádi hegedűvel [antikvár]

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel Hát igen. Szó, ami szó, kissé kabalisztikusan hangzik. Mint az ősmagyarok korában, amikor ezzel a varázsigével, gyógyítottak. („ Török gyerek elvágta / Magyar gyerek gyógyítja / Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.") A néphit szerint hibákat, fogyatékosságokat távolítottak el, vagy tettek elviselhetővé eleink „kiválasztottjai". Akár a bűvész a varázsvesszővel. Hiszen, amióta ember él a földön, örökös és kiolthatatlan a vágy: szebbé, jobbá „varázsolni" az életet. Tehet-e mást egy megrögzött városvédő? Hiszen egyetlen fegyvere a szép (olykor talán hatásos) szó. Jelképesen - síppal, dobbal, nádi hegedűvel - igyekszik gyógyítgatni szeretett (szülő)városa és honfitársai testi és lelki sebeit.