Sodrásban 1999-2009 [antikvár]

ELŐSZÓ A másfél évszázadot meghaladó szatmári középfokú tanítóképzés és óvóképzés, illetőleg az 1894—1924 között Szatmárnémetiben működő felső fokú tanítóképzéssel múltjában a város és a térség 20. század végi társadalma jogos elvárását teljesítette a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Szatmárnémetiben 1999-ben létesített kihelyezett Tanítóképző Főiskolai Tagozata, amely 2004-től a kar egyetemi fokú kihelyezett tagozataként működik. Tanári munkaközössége - a tantervi normák függvényében öt kinevezett címzetes tanár és az óraadó tanárok - a főiskola (majd az egyetemi tagozat) létesítésétől folyamatosan az intézmény fejlesztésére, megszilárdítására törekedett. A hallgatókat az ismeretekben való elmélyülés és a módszerek mérlegelése, újítása mellett kreativitásra ösztönözték. A mai posztmodern világban a nevelők nagyon nehéz helyzetben vannak, ugyanis mélyreható és sokszor követhetetlenül gyors, gyökeres társadalmi és kulturális változások érnek bennünket. A világ rendjét folytonos mozgásban, változásban látjuk. Jelentős kérdések új összefüggésekben tárulnak elénk, a változások sokszor kétségessé tesznek hagyományos értékeket, nemzedéki, szemléletmódbeli különbözőség tapasztalható számos kérdésben a kritikához viszonyulásban. A média világa az önzést, a minden áron való pénzszerzést sugallja, a versengő szellem szélsőséges bátorításával a fiatalokban az agresszív érzelmeket erősíti, s a nevelőknek ebben a légkörben kell alakítaniuk életszemléletüket, elfogadva az újat, ha értékes, de megtalálva az időtálló, a tartalmas hagyományok továbbadásának sajátos egyensúlyát. Meg kell szokniuk, hogy a tanulás számukra sohasem szűnik meg, nem befejezhető, csak így taníthatnak, állhatnak helyt a mind gyorsabban változó világban. P.D.J.