Soli deo Glória [antikvár]

Az 1923-ban újraéledő szeghalomvidéki újságírás első termékének a Gligán János által szerkesztett Sárréti Hírlapnak hosszú időn át legnagyobb szenzációja az a vitasorozat, mely széles körben folyik a Szeghalmon felállítandó középiskola ügye körül. A vitákra tulajdonképpen a Péter András-hagyaték ad okot, mivel nem rendelkezik az intézet típusát illetően. Érvek és ellenérvek kereszttüzében születik meg a döntés: 1926- ban megnyílik a Református Péter András Reálgimnázium. A csatározások azonban nem szűnnek meg és Nagy Miklós alapító-igazgatónak az intézet fennmaradásáért és megszilárdításáért folytatott küzdelmei mellett számtalan esetben kell felvennie a harcot az ellenséges megnyilvánulások ellen. Első cikkeit is e tárgykörben írja, még az év májusában. Igazáért a november 28-tól újra Szeghalomvidéki Hírlap címen megjelenő, dr. Ikrich Arnold főszerkesztő neve által jegyzett hetilapban tovább verekszik. De az iskola érdekében, védelmében írt cikkei mellett van energiája és főként tehetsége, hogy Szeghalom és a környék összes eseményére reagáljon és a társadalmi élet minden területére hatással legyen. Már mezőtúri memorandumában megfogalmazza: A gimnázium nélkül semmi sem sikerül itt..." Jóslata valósággá, sőt jelszóvá válik. Ha végigolvassuk a hírlapok közel húsz évet felölelő tudósításait nem kétséges, hogy abban az időszakban valóban nem történt, nem történhetett semmi Szeghalmon és vidékén, hogy abban a középiskola kezdeményező, vagy megvalósító szerepe ne lett volna döntő.A jelszót a sorra ideérkező tanártársak is felvállalják. Szinte megválasztásuk napjától bekapcsolódnak a közéletbe, amiről az újságok rögtön hírt adnak, hozzák írásaikat.