Bővebb ismertető
Részlet:A helytörténetírás szolgálatában160 ÉVE ALAKULT MEG A MEGYEI OLVASÓ TÁRSASÁG(Forrásközlés)Az Olvasó Társaság felállítását - az országban elsők között - 1828-ban az alábbiakkal indokolta a megye: Hogy minden józan pallérozásnak és valódi erkölcsösségnek legnagyobb előmozdítója a jól választott munkák olvasása és az olvasottakról való barátságos értekezés, oly világos, hogy annak megmutatása csak minden históriai tudománytól szűkölködők előtt lehetne szükséges. Ezen célból gerjesztvén, de más részről azt is tekintetbe vévén, hogy nemes Somogy vármegye gyülekezetének a helyén sehol sem találhatik bár csak egy újság, annál inkább valamely folyóírás, mely a közdolgokban foglalatoskodó férfiaknak fáradozásaik között fentmaradott üres óráiban némi, illő enyhülést szülhetne: bátorkodnak az alulírottak következendő móddal ezen hiányosságot pótolni és köztársaikat figyelmessé tenni egy Olvasó Társaság felállítására." 1A Harminc nemzedék vallomása Somogyról c. történelmi olvasókönyv értékes adaléka a továbbiakban arról is tájékoztat bennünket, hogy a Társaság kétféle tagsága közül a 12 forintot fizetők meghatározhatták a beszerzendő újságokat és folyóiratokat, a 4 forintot fizetők pedig rendszeresen használhatták az olvasótár helyiségét. A megye felhívásának eredményességét a Társaság létszámában (19 alapító és 51 pártoló tag) is nyomon követhetjük.A forrás ezután Döbrentei Gábor tudósításával foglalkozik. Döbrentei, a kor ismert írója és műfordítója 1829-es kaposvári látogatása után elismerően írt az országosan is jelentős kezdeményezésről. Tudósítás szerű élménybeszámolója legelőször a Hasznos Mulatságok" 1830. évi első félévi számában jelent meg. A Hasznos Mulatságok a Hazai és Külföldi Tudósítások" irodalmi mellékleteként 1817-től 1842-ig látott napvilágot. Kezdettől fogva a nemzeti nyelv és műveltség emelését tartotta legfontosabb feladatának. (A Hasznos Mulatságok" húsz évfolyamával (1817-1837) a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár is rendelkezik. A ma is kiváló állapotban lévő 150 éves sajtóanyag hazánk reformkori kulturális életének rendkívül változatos dokumentuma, minden e korral foglalkozó kutató számára valóságos kincs.)Döbrentei tudósításában többek között ezeket olvashatjuk: Örömmel fordultam meg a múlt Július 22-dikén 1829. ezen olvasó szobában, s óhajtottam, hogy bár az Országnak több Vármegyéjiben, kivált nagyobb városoktól félrébb esőkben is illyenek állíttatnának, mert a folyvást falun lakó s talán inkább tsak a Vármegye gyűléseire és távolabbra ritkán menő Nemesség közé mennyi hasznos ismeretség terjed efféle olvashatás által, s kiki azok közül távolban is, a főbb történetek folyamatjának maradhat ismeretében, ami a leiket mindenkor mozgásban tartja, s félszeg gondolkodás helyett igazabb ponttól való nézéseket támaszt.