Somogyi múzeumok közleményei 1978. [antikvár]

Részlet:KÉSÖNÉPVÁNDORLÁS KORI VASESZKÖZ LELET FONYÓD-ILONABEREKBÖLA Tözegkitermelő Vállalat munkálatai során a fonyódi llonaberekben négy vaseszközt találtok, amelyéket Szörényi B. mérnök 1950. augusztus 9-én adott ót a Rippl-Rónai Múzeumnak. A leleteket részben téves funkciómeghatározással és o főbb méretek megadásával Kocztur É. említette először Somogy megye régészeti leletkataszterében, de a tárgyak koráról nem írt semmit' Szerinte két vermelőkapa, egy bárom ágú szigony és egy ásópapuos alkotta o leletet. A középkoriként nyilvántartásba vett eszközök leltári száma: 50.12.1.-4. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes leletek melyik korban készülhettek, és valóban összetartoztak-e?I. Irtókapa (ltsz.: 50.12.1.; 1. kép 1.). Réteges szerkezetű vasból kovácsolt eszköz. Egy hosszabb, keskeny sínvasból készítették úgy, hogy megközelítően középtájon elvékonyították az anyagot. A lapított részhez csatlakozó két szárat összehajlították, és összekovácsolva ebből készült o kapa pengéje. Az összehajlí-tósnál keletkezett nyílást ovális köpűvé tágították. Ennek sorón még jobban elvékonyodott a köpű fala, a farokrész pedig megnyúlott. Éppen ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy fafaragásra szolgált ez a szerszám. A lefelé egyenletesen szélesedő penge a nyél irányában enyhén ívelt A nyél és a penge alsó része mintegy 70°-os szöget zárt be egymással. Éle kissé sérült. H: 22,3 cm; az ovális nyéllyuk átm.: 2,9-5,6 cm; o fok H: 5,1 cm; a nyak keresztm.: 4,1x1,7 cm; az él H: 7,8 cm.Az irtókopákat, vagy másnéven csákánykapákat a késővaskortól kezdődően ismerjük. Legáltalánosabb formájuk azonos az ilonaberki kapával, vagyis a nyakegyenletesen szélesedve megy ót a pengébe, és az él egyenes vagy enyhén ívelt. Az elkészítés módja, tehát o sínvas összehajlításo, és a köpű tágítással történő kialakítása ugyancsak gyakran fordul elő a késővaskortól. Ezeket az eszközöket csak o köpűkiképzés alapján keltezhetjük pontosabban.Európában már a vaskorban feltűnnek olyan kapa-szerű eszközök, amelyeknek a köpűje nyéllyukas kiképzésű.^ De o mai Magyarországról ilyen eszközök eddig még nem kerültek elő. Ugyanez vonatkozik a szomszédos területéken gyakoribb nyitott köpűs megoldásra. Példaként oz egyik Idrio kod Boca-i darabot mutatjuk be (1. kép 3.).^ A római korban a nyéllyukas köpűk az általánosok, de formájuk alapján ezek is jól elkülöníthetők a mi példányunktól. Ennek a köpűtípus-nok két változata gyakori a római kori Pannóniában. Főleg famegmunkáló eszközökön fordul elő, hogy a köpű falót hátul a foknál összekovácsolják. Ilyen eszköz került elő pl. Gyulaflrátót-Pogánytelken a római villából,'' a nogyberki-szolacskai telepről,^ a Rohr-bach-ban feltárt példányt pedig rajzban is bemutatjuk (1. kép 4)." A másik változat inkább a kapókon és nemcsak az irtókapákon fordul elő. Ezeknél többnyire lyukasztással és tágítással alakították ki a köpűt, amely feltűnően vaskos. A nyéllyuk kerek vagy ovális, mögötte vastag, négyszögletes fokrésszel. Ilyet ismerünk pl. Aquincumból,' a kesztbely-fenékpusztoi későrómai erőd területéről.^ Zolaszentmihályról szármázik két darab, amelyek érdekessége, hogy külön darabból készítették a köpűt és a szűk nyakat illetve a pengét amelynek belső felületét az él közelében még nádol-ták is (1. kép 5.).^ A római korból ismerünk egy kapo-1.KOCZTUR É.; Somogy megye régészeti leletkatasztere. Régészeti Füzetek 11/13. Bp, 1964, 43. A másik Somogy megyei összefoglalás (DRAVECZKY B.-SAGI K.-TAKÁTS GY.: A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára. Somogy Múzeum 2. Kaposvár, 1964.) meg sem említi a leletet.2.Pl. i. e. VI. századi kurgánból SRAMKO, B. A.; K vop-roszu o tehnike zemlegyelija u piemen szklfszkogo vre-meni v vosztocsnoj Evrope. Szovjetszkaja Arheologija 1961/1 12. kép 1-2.; britannioi késővaskori kapa MANNING, W. H.; Mattocks, Hoes, Spades and Related Tools in Roman Britain, in The Spade in Northern and Atlantic Europe. Red.: FENTON, A.-GAILEY, A. Belfast, 1970. 1. kép f.; a to Téne-ben talált kisméretű eszköz inkább famegmunkálásra szolgált (VOUGA, P,: La Té-ne. Leipzig, 1926. XLll. t. 8.).3.SZOMBATHY, J.: Dos Grabfeld zu Idria bei Baca. Mit-teilungen d. Pröhist. Komm. 1 (1887-1903) 340. 187. kép.4.Bakonyi Múzeum, Veszprém ltsz.: 55.241.10. Magyarország régészeti topográfiája. 2. Bp. 1969. 19. t. 1.5.Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár ltsz.: 51.6.3.6.Burgenlandisches Londesmuseum, Eisenstodt Itszn. az 1966-os ásatás anyagából.7.KECSKÉS P.-PETÖ M.: A pannóniai szőlőművelés és mustnyerés tárgyi emlékeinek értékeléséhez. NÉ 56 (1974) 3/b és 11. kép, adattár; 29.8.Egy azóta elveszett darab látható KUZSINSZKY B.: A Balaton környékének archaeológiájo. Bp. 1920. 83. kép, középtől balra; egy másik oéldány Balatoni Múzeum, Keszthely ltsz.: 58.21.65.9.A tőzegből előkerült tárgyakat tévesen leltározták be a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményébe. Ltsz.: 68.25.1 -2.