Somogyi múzeumok közleményei 1983 [antikvár]

Részlet:THOT MAJOM SZOBROCSKÁJA SOMOGY MEGYÉBŐL'Nemcsak történeti események, jeles személyiségek, neves kutatók, köztük kiváló régészek, de egyes értékes régészeti leietek is érdemesek jubileumi emlékezésre. Ezt a Régészeti és Művészettörténeti Tórsulat kaposvári tudományos találkozóján azért emeljük ki, mert Somogy megye földjéből kerek 100 év előtt került elő egy olyan egyiptomi kultuszemlék,' amely önmagában is figyelemre méltó műtárgy, előfordulási helye pedig még ériékesebbé teszi. 1883-ban Orcinál szántás közben került elő egy 7x8 cm nagyságú, tömör öntésű, bronz majomszobrocska.^ Az ülő pávián fején holdkorong, a talopzait ailott csapszög van, ami felerősítésre szolgált, és ami ezzel összefüggésben felaijánlási kultiikus tárgyra utal.Az egyiptomi ikultuszemlékek magyarországi lelőhelyei általában a rómaiak által megszáillt területről származnak. Leggyakoribb előfordulásuk a limes és az összekötő utak mentére esik. Somogyban - mint erre mór régebben rámutattok' - a római hódítás útja a Kapós volt. Más alkalommal igyekeztünk azt kimutatni, hogy az egyiptomi kultuszemlékek pannóniai terjesztőn elsődlegesen nem a katonaság, hanem a romanizált telepesek, a tiszliségviselók. a kereskedők, a gazdagabb libertusoik ikörében keresendők.'' Egyiptomi -kultusztárgyaík birtoklása önmagában nem szolgál bizonyítékul birtokosának hitvaillásárál. azonban a magyarországi Pannoniiábo'n a savorioi szentély megléte olyan kultikus emlékanyag, mint az egyedi kancsó, a balatonszabadi egyiptomi oltár, o scarbontiai Isis-Bubaistiis oltár, több emlékkő, az Osiris szobrocskák Viszoinylag nagy száma a kultusz elterjedéséről tanúskodiik. Egyiptom:! istenszobrokról - és a mi szobrocskánlk esetében bizonyos értelemben erről van szá -, joggal féltételezhető, hogy az Egyiptombál származó kultuszemlék egy Isis-hívő tulajdonában volt.Jelen előadásnak nem lehet célja az egyiptomi ál-latkuiltusz, illetőleg ezzel kapcsolatban az istenóbrá-zolásoknak néhány szempontból még ma is kérdése-ket felvető tárgyalása, csupán szobrocskánk kultikus jelentőségét igyekszünk néhány adattal igazolni. Diodoros Siculus bizonyára a görögrómai közvéleménynek adott hongot, amikor arrál szált, hogy oz egyiptomiaknál sajátságos szokások uralkodnak az állatokkal volá bánásmódban. Minden mértékan falul tisztelik nemcsak az élő, de a holt állatokat is."' Egyiptomi részről egyetlen irodalmi adat elegendő ennek megerősítésére. A Halottak Könyvéneik 125. fejezete tartalmazza az eihunytnaik ún. negatív vallomását az iuető büntetlenségéről. Ez többek közt azt a kijelentést is tartalmazza, ami kevés egykorú kultúrában találja párját: ,,Nem gyötörtem (kínoztam) egyetlen állatot sam"." Az állatkultusz eredetének jelentős kérdésében az újabb tudományos irodalom' általában egyetért óbban, hogy az a totemizmussol nem hozható kapcsolatba. Jellemző ellenben az az egyiptomi világszemlélet, amely szerint minden teremtmény isten gyermekének tekintendő; az állatok uraként is isten szerepel. A természet feletti erőknek - az egyiptomiak által elképzelt istenvilógnak -a termá'SzeOben élő ember számára való megszemélyesítése a hozzá legközelebb eső jelenségben, az állatban esetleg a növényben testesül meg a legközvetlenebbül. Az ókori Egyiptomban a hatalmi erők ábrázolása csók a történeti, dinasztikus idők kezdetén jelennek meg emberalakban, az azt megelőző idők oroszlán, bika, sólyom erő-szimbólumai helyett. Ismeretes a kettő keveredésének művészeti megoldása; emberalak á'ilatfejjei, ill. állat emberfejjel, de megmarad az egyedül állatformában való ábrázolás is. Ezt találjuk pl. az Apis bika és a pávián majom esetében. Ez az állategyed az Isteni erőknek befogadója, jelképezője, közvetítője, inkarnációja, akihez segítségért, közbenjárásért lehet könyörögni, akit bebalzsamoztak és oki Osirisszá vólhot halála utón akár az ember. Ilyen értelemben tehát nem maga az isten, hanem isteni természetű, a mai, nem* A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1983. évi kaposvári vándorgyűlésén elhangzott előadás.1.Archaeológiai Értesítő 10 (1890) 446.2.A keszthelyi Balaton Múzeum birtokában. Lelt. sz. D. 6083.3.DARNAV K.: Somogy megye őskora. Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye. 353., Kotztur É.: Régészeti Füzetek, Ser. II. 13. sz. Somogy megye régészeti leietkotasztere. 70. U. o. Orci, 104-105. DRAVECZKY B.: Somogy megye régészeti képeskönyve. Somogyi Múzeum, 17. Somogyi Múzeumok Füzetei.4.VESSETZKY V.: Die ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungorn. Études Préliminaires aux Religions Orientales dans l'Empire Romain. I. Leiden, 1961.5.DIODOROS, 1. 83-90.6.V. Ö. MAYSTRE CH.: Lés déclarations d'innocence. (1937) 24.7.HORNUNG, E.: Die Bedeutung des Tieres im alten Ägypen. Studium Generale. 20 (1967) 67 skk. összefoglaló értékelésén kívül v. ö.BRUNNER H.: Verkündigung on Tiere. Frogen an die ägyptische Literatur. (1977) 119.