Somorja és Tejfalu Művelődéstörténete [antikvár]

BEVEZETŐ A nevelés joga elsősorban a szülőket illeti meg, rájuk hárul annak kötelessége is. Ezt a kötelességet a szülők csak a műveltség kezdetleges fokán tudják teljes egészében egyedül teljesíteni. Az átadandó ismeretek mind nagyobb szakmai ismeretet követelnek, azok hiánytalan elvégzésére a szülőknek nem jut elegendő idejük, egy rétegnek nincs is hozzá megfelelő felkészültsége. Ezért a nevelést, de főleg az oktatást azzal hivatásszerűen foglalkozó és szakmai felkészültséggel rendelkező egyénekre vagyunk kénytelenek bízni. Fontos, hogy az azonos korú gyermekek közös oktatásban és nevelésben részesüljenek. Erre évszázadok óta a legalkalmasabb az iskola. Az oktatás és a nevelés nem csupán egyéni, vagy kizárólag családi érdek, hanem elsősorban közérdek is. Számos esetben az adott közösség joga, sőt kötelessége megvédeni a gyermeket a hivatását nem teljesítő szülővel szemben. Ezért a közösségek pl: az állam, az egyház, az alapítvány, a civil szervezet -, a többnemzetiségű államalakulatban a nemzeti kisebbség társadalmi vagy politikai érdekvédelmi szervezete -, kisebb-nagyobb mértékben mindig törekedtek az iskola oktató-nevelő munkáját figyelemmel kísérni vagy legalább, az oktatás nyelvébe beleszólni. Az államnak joga, hogy az államhatárokon belül működő, a nemzeti kisebbségekhez tartozó, anyanyelven oktató, úgynevezett nemzetiségi iskolák felett is felügyeletet gyakoroljon. A szakmai és módszertani felügyeletre feljogosítja az államot és a fenntartót az a támogatás is, amelyet minden iskola kénytelen az államtól igénybe venni. Az államnak és a fenntartónak nincs joga megfosztani a szülőket attól a természetes joguktól, hogy gyermekük őseik nyelvét, hagyományos kultúráját saját anyanyelvén sajátítsa el a nemzetiségi iskolában. Ez ma már a nemzeti kisebbségeknek nemcsak természetes joga, de számos nemzetközi szerződésben is biztosított jog. (Presinszky Lajos)