Sopron és környéke műemlékei [antikvár]

előszó Művészettörténelmünket hasznos miivel gyarapítja Akadémiánknak ez a kiadványa, Sopron városa és tágabb környéke művészeti topográfiája. Miért hasznos a topográfia általában, s ez sajátul? A kérdésre könnyű felelni. Ahogy a történelemnek nélkülözhetetlen a földrajz, különösen a mai teljesebb értelmű, a föld felszínének leírását a gazdasági és emberföldrajzzal egyesítő, a művészettörténelemnek is nélkülözhetetlen a művészeti topográfia, valamely terület ingatlan műemlékeinek és ingó műtárgyainak leltára és leírása. Mióta tudományos művészettörténelem van, művészeti topográfia is van, sőt volt már előbb is, különösen ahol egy-egy ¦város vagy vidék művészeti gazdagsága korán szükségessé tette az együttes áttekintést és számbavételt, mint pl. Itáliában. Vannak a művészettörténetemnek persze olyan ágai is, amelyek nincsenek topográfiára utalva, viszont vannak olyanok, s éppen az átfogóbbak, teljesebbek, amelyek külön topográfia híján kénytelenek akármilyen hevenyészetten vagy vázlatosan maguk készíteni, mert nélküle nem tudnak anyagukban tájékozódni, mintahogy a történelem se tud az ő szükségleteihez szabott, ingót-ingatlant magába foglaló helyismeret nélkül. A tudományok általános haladása és differenciálódása itt is kifejlesztette a külön ágakat, így az alkalmanként vagy ad hoc készített topográfiák után az alkalmaktól függetlenült, a művészettörténetemnek szállást készítő módszeres topográfia tudományos műfaját, olyant, amely a műemlékek szakszerű leírásával együtt fényképben és műszaki rajzban is közli őket, de még a rájuk vonatkozó levéltári adatokat, bibliográfiát is. Ilyen topográfiát ma már mindenütt készítenek, ahol a művészettörténelem tudományát művelik, országosat is, regionalisat is, természetesen nem mindenütt egyenlő arányban. A Szovjetunióban intézményesen, törvény rendeli el a topografikus számbavételt, a környező népi demokráciák közt a cseh és a lengyel népköztársaságban igen nagy apparátussal, szinte valamennyi szakember dolgozik rajta, a lengyelből nemrég jelent meg 6 kötet. Nálunk a topográfiának idejére nagy, termésére ösztövér múltja van : száz éve kezdődik, ugyanakkor, amikor egyáltalán a magyar művészettörténelem, Henszlmann, Ipolyi, Romer mindenre kiterjedő, mindent megmozgató munkásságában ; ebben is kezdeményezők, jól látják fontosságát, szükségét, vannak is topografikus jellegű műveik, sőt Ipolyinak 1859-ben Csallóköz műemlékei c. valóságos topográfiája jelenik meg. Mint a reformkor és a szabadságharc nemzedékének annyi jelentős kezdeményét, a rákövetkező kor mind mostanáig ezt is egyenetlenül, szaggatottan, szinte alig folytatta, míg végre népi demokráciánk módot adott ennek a hiánynak pótlására is, 1948-ban megindult az országosnak tervezett Magyarország műemléki topográfiája c. sorozat, és megjelent első kötete, Esztergom műemlékei, 1951-ben az Akadémia kiadásában Genthon István Magyarország műemlékei, céljánál és kisebb terjedelménél fogva inkább leltár-szerű, de éppen ebben a formájában műtörténészeinknek, a műemlékvédelem szakmai és hatósági tényezőinek, általában minden érdeklődőnek, a magyarországi művészetet ismerni vagy ismertetni akarónak nélkülözhetetlen kézikönyve, végül pedig most, az országos sorozat folytatásaként Sopron városának és környékének ez a műemléki topográfiája. A topográfiának mai fejlettebb fokán, szakszerűen leíró, fényképes, az emlékek írott adatait is közlő teljesebb formájában készült ez a soproni is. De túlmegy ezen a fokon és formán. Nem abban magában, hogy mai munkamódszerünk szerint kollektív tevékenység eredménye, ebben nem volna líjság, topográfiák természetük szerint mindig készültek kollektíve, hanem abban, hogy milyen kollektív tevékenységé. És túlmegy rajta tartalmában, tudományos módszerében, szerkezetében, céljában. A munka közössége itt nemcsak azoké, akik a könyvet írták, hanem azoké is, akik nem írták ugyan, de állandóan ügyelték és a szükséghez képest megtárgyalták. A M. T. Akadémia tudomány-szervezése és irányítása kiterjedt reá is az akadémiai művészettörténeti állandó bizottság közvetítésével. De közvetlenül is, az Akadémia II. osztályán két éve elhangzott előadás formájában is, mely a magyar művészettörténelem föladatáról szólva megjelölte a mi körülményeink közt nálunk szükséges topográfia módszerét és célját. A magyarországi művészet történetében hosszií korszakokon át és helyenként hol szétfejthetően, hol végkép szétfejthetetlenül úgy elkeveredik a nemzetiségek kultúrája s benne az idegenek müve, hogy sovinizmus nélkül, méltányosan attribuálni, csupán a szokott stíluskritikával, vagy akár a szokott történeti adatok föltárásával teljességgel lehetetlen. Mélyebbre kell nyúlni, amennyire csak lehet, a társadalmi és gazdasági lét egészét kell megismerni vidékenként a történelmi materializmus módszerével. Ez nemcsak a szintetizáló művészettörténelem föladata, már kutatni is, topográ-