Soproni anziksz [antikvár]

Ódon házak levendula-illatú szobáiban, széles fiókok mélyén, réges-régi levelek papírja sárgul. Mellettük albumok családi pillanatképekkel, a falakon szorosan egymás mellett a műtermi felvételek: esküvő, keresztelő, évfordulók csoportképei díszes keretben. Az üveges szekrényben az ajándékul kapott vagy nyert nippek, metszett üvegvázák, serlegek. Tipegő öregek féltve őrzött emlékei fiatal önmagukról, őseikről. S közöttük sorban, rendben, vagy hajdani fontosságuk egymásutánjában a képeslapok. Életük keretét adó városképek a 19-20. század Sopronáról. A fólió-méretű album sok-sok lapja közül válogatott darabjai idézik fel az elkövetkező oldalakon azt, ami számukra a megszokott hétköznapokat jelentette, számunkra rácsodálkozás és nosztalgia. A Tűztorony a Hűség-kapu és a vasbeton épület-támasz nélkül, a Storno-ház a földszint üzleteivel, a Belváros, a villamos, a környék és így tovább. Lapok sora a képre írt sietős üzenettel. Képeslap. Egyszer ezt is ki kellett találni. Magyarországon először a Millenniumra adott ki a Posta egy 32 darabos sorozatot. Akkor már könyvesboltokban, papírkereskedések polcain sorakoztak a német vagy osztrák kiadványok ezrei. 1865-ben, a német postások Karlsruheban rendezett V. konferenciáján javasolta egy Stephan nevezetű tanácsos a levelezőlap bevezetését, megjegyezve, hogy azt a levélre ragasztandó bélyeg értékének feléért kellene továbbítani. Az összegyűlt urak elengedték a fülük mellett, viszont az osztrák kereskedelmi miniszter meglátta benne a jövő üzletét, s 1869. október 1-jén hozott rendeletével indította útjára a Monarchia területén. Németországban csak 1873-ban hozták forgalomba hivatalosan a Korrespondenz-Kartét. Addigra azonban már küldözgettek egymásnak ilyen kis lapocskákat ott is. Az első olyan kártyát, amelyen kép volt, August Schwartz oldenburgi könyvkereskedő küldte apósáéknak 1870. július 16-án, abból az alkalomból, hogy aznap rendelték el a sorozást a franciák ellen. Ennek megfelelően a lapra a tüzérséget ábrázoló kép került. A találmányt Németországban hivatalosan 1875-től alkalmazták, 1905-ig azzal a megszorítással (nyilván nálunk is), hogy az egyik oldalon csak a címzés lehetett. Ezért voltak kénytelenek a képre írni a szöveget. Ennek számos példáját találjuk ebben a válogatásban. Becses adalékok a korszakra nézve. Legalább annyira, mint egykor a pompeji kocsma falának irka-firkái. A képeslapgyártás annyira fellendült, hogy 1890 és 1915 között virágzó iparággá izmosodott. A századforduló körül csak németföldön 90 millió darabot állítottak elő, Berlinben 60 üzemben, túlnyomó részben kőnyomatos technikával. Később a színes litográfia vált uralkodóvá. Megindult a gyűjtése is. Erről akkoriban a következő kis versike szólt: „Was ist der Zweck der Reisen und Fahrten? Es ist die Gier und Jagd nach Ansichtskarten." (Mi a célja az útnak, utazásnak? Hogy képeslapra vágynak, és vadásznak.) Magyarországon ma Szerencsen van óriási képeslapgyűjtemény, de nálunk a városban is akad nem egy kollekció. Néha-néha kiállításokon, vagy kiadványokban láthatjuk legszebb darabjaikat. Mivel is kezdhetnénk a sort, mint Sopron jelképével, a Várostoronnyal. A műemlékek szakemberei megszámolták: kerek 80 utcából látható. A régi Városházától elindulva most a Belvárosban barangolunk. A Fő téren megidézzük 1921-et, majd a Várkerületet és a tűzoltóságot érintve, a Szent Mihály-templom környékére jutunk. Visszajövet ismét a Várkerület macskakövein ballagunk tovább. Kávéházak várják a vendéget, üzletek portáljai sorakoznak a belső körön. A Pannónia szálló híréhez méltón több felvételen is szerepel.