Soproni füzetek '91 [antikvár]

Részlet: SARKADY SÁNDOR: A SOPRONI SZENT MIHÁLY-TEMPLOMRA Jánosy Istvánnak Végvári templom, bástya a Szent Mihály! Fölötte szállton szállnak a századok -Egy ezredéve áll a dombon: Őrzi a völgyet, az ősi tájat. Nem székesegyház, nem fejedelmi dóm, Katedrálisnak túl puritán e lak; Isten hatalmas háza mégis, Hol Kelet és Nyugat összebékül. Árpád portyázó, barna pogányai Ütöttek sátrat hajdan, ahol ma áll, S talán István rendelte légyen, Új hite temploma álljon itten. Rakatta András, dúlta vadult tatár, Elomlott, épült, egyre emelkedett; Fölszentelésén látta Sopron Térdre borulni a büszke Mátyást. Nagy főhajó és karcsú haránthajó Keresztjeiével hódol az Úr előtt; A tornya íve néma zsoltár: Kő tedeum, faragott imádság. A talpazat még vaskos-erős román, De egyre karcsúbb szintjeinek sora; Fent íves ablakok röpítik - Gótika gyöngye hegyes sisakja. Sisakja? Inkább gyöngykoronája van! Áttört kőcsipkés pánt ül a homlokán, Sokágú, ékes, büszke jelvény: Nyolc fiatornya a nyolc agancsa. Bordáit tartják atlaszi támfalak, S megannyi széles, kőinú váll alatt A boltozat tonnányi terhe Mintha csak egy pele szárnya volna. Belépve égig szöknek a boltivek! Az oszloperdő törzsei kétfelől Ős bükkössé sudárosulnak, S ott jön az erdei úton Isten. E helyt búsongott Berzsenyi Dániel, Petőfi marsolt itt Pozsonyig gyalog, És Jánosynk faggatta Istent, Bonc jokulátorok új utódja. A mindhalálig hívek alusznak itt; A domb tövében hős Machatsek Gyulánk, Thurner, Berecz, Herbszt és az agg bölcs, Csatkai csontjai porladoznak. A Szent Mihályban szól a harang szava, Akárha Sopron szózata hangzana: Te háromajkú, egy szívű táj, Múltadat óva teremts jövendőt! Békével járjon mind, aki jót akar, Legyen horvát vagy német, avagy magyar -És bármelyik hit is nevelte, El ne feledje, hogy egy az Isten! 1988.