Soproni füzetek '92 [antikvár]

BECHT REZSŐ: ABŰVÖSHENGER - Nagy ismétlés az életből - ni. fejezet GYERMEKKOR Hosszú sor 14. Szeretek arrafelé járni, a négy ablak alatt elmenni és a nagy kapualjba benézni. Az a mindnyájunkban rezgő delejtű csak-csak abba az irányba fordítja a lépéseket, ahol 1893 tavaszán egy fiatal asszony ült délutánonként az ablak mögött, és súlyos hajkoronáját a készülő babakelengye fölé hajtva, magába figyelt, hogy mozdul-e már az új élet. Néha jelentkezett is már az a titokzatos valaki, akiről még nem lehetett tudni, fiú-e vagy leány. Ilyenkor a fiatal asszony elmosolyodott, és eltűnődve kitekintett az ablakon, ahol a derékszögben megtörő utca sarkában lévő házból éppen megint kilépett Mayer, a szakállas petróleumos zsidó, szájában hosszú pipával, két kezében egy-egy petróleumos kannával. Amióta megszületett második fia, azóta még szorgalmasabban loholva hordta szét a városba a petróleumot, mintha sejtette volna, hogy ebből a fiúból egykor egyetemi tanár lesz. Most orvosi táskát lóbáló asszony integetett át mosolyogva a túlsó járdáról. Wrchowszky Károlyné volt, az okleveles szülésznő, aki az utca végén lakott, a kétemeletes sarokházban. Néhány hét előtt fia született, az első. ,3a az én gyerekem is fiú lesz, akkor együtt járnak majd iskolába" - gondolta az ablak mögött a fiatal asszony, miközben összerakosgatta a beszegett pelenkákat. Hosszú sor 14. Itt raktak fészket ők ketten, másfél év előtt, ebben a nagy bérházban, amely ott állt, ahol a hosszú utca hirtelen elhajlik az Újteleki utca felé. Éles szögnek hívták ezt az elhajló utcarészt 1906-ig, amikor, a fejedelem hamvainak hazahozatala évében, a Hosszú sort az Éles szöggel együtt II. Rákóczi Ferenc utcára keresztelték. Jobbra a háztól a régi Pénzügyi-palota komor tömbje emelkedett. Az elválasztó sikátorban éjjelenként szuronyos baka őrizte a betörőktől az állam pénzét. Balra, egy házzal odébb, a cs.és kir. Tisztileánynevelő Intézet hosszú homlokzata tekintett le gőgösen a szemközti oldal alacsony gazdapolgárházaira és a Szerecsen-házra, ahol a kapu felett, két mór között, a „Csodálatos halászat" domborművét lehetett látni. Délutánonként, percre pontosan, kinyílt az intézet nagy kapuja, és ünnepélyes lassúsággal kikanyarodott a sétára induló növendéklányok egyforma kék ruhába öltözött menete, elől egy fiatal nevelőnővel, hátul két idősebb tanárnővel, akik századosi vagy őrnagyi rangot viseltek, de kard helyett napernyőt vagy esernyőt hordtak, csákó helyett pedig strucctollas kalap volt a fe-