Soproni Szemle 1992/2. [antikvár]

SOPRONI SZEMLE HELYTÖRTÉNETI FOLTÖIRAT I XLVI. ÉVFOLYAM |__1992_| 2. SZÁM | Mollay Károly: A soproni népszavazás tanulságai* (1921. dec. 14-1991. dec. 14.) 1. Kevesen vagyunk, akik még emlékezünk az 1921. dec. 14-i soproni népszavazásra. . . Magam akkor éppen egy hónappal voltam túl nyolcadik születésnapomon. A Balfi utcában laktunk, a 24. szám alatt, apai nagya-pámék a Szeder utca 6. szám alatt. Gyermekkoromat főleg e két utcában ?ltem le, valamint a Halász utcában és a Végfordulaton. E négyszögben mindenki ismerte egymást, mi gyerekek mindenkinek köszöntünk, minden házba bejáratosak voltunk. Többségben bajor—osztrák nyelvjárású, gazdálkodó parasztok, poncichterek laktak itt, de voltak itt iparosok is (pl, a Trogmayer és a Warkoweil pék), a magyarok is (pl. a Török bácsi, a régi magyar gombkötő mesterség utolsó soproni képviselője). Mindenki kétnyelvű volt, ez egészen természetes dolognak számított. A mi családunkban is, apai és anyai rokonságunkban is, bár családon belül a német szó, irodalmi is, nyelvjárási is, járta. A teljes kétnyelvűség, amelyben felnőttem, nagy kincs volt számomra, amelynek tulajdonképpen egész pályámat köszönhetem. Mi, gyerekek persze semmit sem tudtunk a világ folyásáról. Az erőteljes magyar és osztrák propagandát csak egy-egy véletlenül a kezünkbe került röpcédulával érzékeltük, de érzékeltük azt a feszült légkört, amely utcánk korábbi, családias légkörét megszüntette. 1921. dec. 17-én volt. Éppen nagyapáméknál tartózkodtam, amikor a városból jövet betoppant a mindig jól tájékozott Mollay Irma nagynéném és félig németül, félig magyarul közölte a nagy hírt: „Wißt ihr, magyarok maradtunk!" Ez volt a népszavazás eredménye. 2. Emlékeimet azért mondtam el, hogy valamit érzékeltessek a korabeli Sopron egyik utcájának a hangulatából. Ne várják most tőlem, hogy részletezzem e napok és előzményeik történéseit. Ezek taglalását és irodalmát megtalálják a Soproni Szemle évfolyamaiban 1963-tól a mai napig. Inkább a főbb események kapcsán a mai napig ható tanulságokat kívánom levonni. A franciaországi St. Germain-en-Laye-ben 1919. szept. 10-én Ausztriával kötött békeszerződés értelmében Ausztriának el kellett ismernie Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia önállóságát, le kellett mondania Dél-Tirolról a Brenner-hágóig, Triestről, Isztriáról, Dalmáciáról, Karintia és Krajna egy részéről. A győztes nagyhatalmak eredetileg nem tervezték a történeti Nyugat-Magyarország németlakta területének Ausztriához való csatolását, most osztrák követelésre mégis kimondták * Előadás az 1991. dec. 12-i népszavazási ünnepségen (vö. Hárs József: SSz. 1992, 80-81). A Soproni Szemlében megjelent irodalomra nem hivaticozom. 7 Soproni Szemle 97