Soproni Szemle 1994/3. [antikvár]

SOPRONI SZEMLE HELYTÖRTÉNETI FOLYÓIRAT XLVni. ÉVFOLYAM 1994 3. SZÁM Domonkos Ottó: Kézművesség-népművészet (A Soproni Múzeum állandó néprajzi kiállítása) ril. rész 4. Alagsor A fa- és fémfeldolgozó iparágak a gazdasági eszközök, a lakásberendezési tárgyak elöállitásával foglalkoztak. Ezek sorában a díszesen faragott hordófenék, a kovácsoltvas eszköz, épületelem, a szárazmalom állványzata, a temetői fakereszt, niind lehetőséget kínált a művészi megnyilvánulásokra is. Az anyagot megmunkáló fazekasok és kályhások termékei nélkülözhetetlenek voltak a falvak háztartásában, városon egyaránt. A kőfaragók városi és falusi sírkövei, útszéli emlékoszlopai a kegyeletet és a vallásosságot szolgálták. 1. Borospince A Sopron-Pozsony közti borvidék termése a középkor óta, növekvő mértékben, kiviteli cikk volt. E borvidékre jellemző, hogy a szőlő feldolgozása és a bor kezelese, tárolása a varosok és falvak kőboltozatos pincéiben történt. A török, kuruc háboriik idején a szőlőkben csak kis szerszámos kunyhót, kamrát állították fel. ez a szokás napjainkig megmaradt. A pincékbe hatalmas szőlőpréseket építettek be (Baiimpress). A legrégibb példány a XVII. századból volt ismert, amit az 1960 körüli időben engedély nélkül bontottak le, semmisítettek meg. Adatok szólnak arról, hogy a XVHI. században „szőlőpréskészítő" (Weinpressmacher) specialista dolgozott a városban. A sok, évszámos prés ebből az időszakból maradt fenn, melyek közül műemléki védelem alá került közel húsz darab. Többségük ma is eredeti helyén áll. A borkivitelről adatok tanúskodnak a soproni levéltárban, oklevéltárakban. A kivitel cseh, morva területek felé is irányult, de a l^agyobb mennyiség Sziléziába vándorolt szekereken. Szilézia 1748-ban elszakadt a Habsburg-birodalomtól, ami nagyban visszavetette a borkivitelt is. A város korábbi pnvilégiumát szigorúan védelmezte, idegen bort a városba hozni és kimérni tilos volt. A városban lakó nemesek és főurak is csak a saját fogyasztásra indokolt mennyiséget hozhatták be ellenőrzés mellett. A városi kocsmákat bérbe adták, ami a város biztos bevételét jelentette. A kiváltságokat 1850-ben országosan megszüntették.