Sóvidék a középkorban [antikvár]

Bevezetés Sóvidék térben és időben Székely-Sóvidéken általában a Korond-vize és a Kis-Küküllő felső folyása mentén található falvak alkotta, természetföldrajzi értelemben egységet képező kistájat szokás érteni, Sóváradtól Korondig. A Görgényi-hegység lábainál fekvő Sóvidékhez a Korond-vize menti Alsó- és Felsősófalva, Atyha és Korond, valamint a Kis-Küküllő völgyében fekvő Parajd, Sóvárad, Szováta és tartozéktelepüléseik sorolhatók. A falvakból kirajzó tanyáknak nincsen középkori történetük.i Mint tájegység a Sóvidék először 1659-ben^ bukkan fel az írott forrásokban, amikor a gyűjtőnév a fenti településeken kívül kiterjed a Küsmőd-pataka felső folyása mentén fekvő Siklódra és Szolokmára is (Id. a kötet térképmellékletét). A Sóvidék gazdaság- és kultúrtörténeti fogalom is, lakói az elmúlt évszázadok folyamán sajátos kapcsolatban éltek a vidék névadó természeti adományával, a sóval, mely jelentős mértékben meghatározta és befolyásolta a vidék gazdasági életét és kulturális arculatát. A Sóvidék területe geológiailag átmeneti zónában helyezkedik el. Az Erdélyi-medence üledékes kőzetei és a Görgényi-hegység vulkanikus képződményei együttesen adják a vidék sajátos földtani képét. A vetők mentén, az ún. diapír redők zónájában felszínre tört a só. Ennek révén alakult ki a vidék sajátos földrajzi környezete. A Sóvidék ismert történelme folyamán mindig is peremterület volt. A római korban délnyugati peremén húzódott a limes. Az Árpád-kor korai szakaszában szintén határterület, a gyepű vidéke, egyes vélemények szerint a keleti betörésekkel szembeni határvár-láncolat területén keresztül húzódott. A középkortól egészen a XIX. század második feléig Udvarhely-, illetve Marosszék osztozott rajta. Területi megosztottságát mindmáig megtartotta, falvainak egy része Maros megye keleti peremén, nagyobb hányada pedig Hargita megye nyugati részén fekszik.3 A Kis-Küküllő felső vízgyűjtőjének területe nyelvjárásilag önálló csoportot képez Marosszék és Udvarhelyszék nyelvjárásai közé beékelődve." A Kis-Küküllő menti települések, valamint a bele szakadó Korond-vize, illetve Küs- § 1 A néprajzi kutatás számára nagyon értékes gyűjtőterületet jelentenek az újkorban létrejött he-gyi tanyák (Békástanya, Vadasmező, Fenyőkút, Pálpataka, Kaionda-Firtos környéki tanyák, Kopac), illetve lllyésmező és Szakadát falvak. Ld. Barabás László: Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások. Marosvásárhely. 1998.; Bórth 1998b.; P. Madar^998. Sóvidék népi építészetére ld. Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete. Szentendre. 1992. 2 Tófalvi 1992. 427. ' A szűkebben vett Sóvidék mai települései közül Sóvárad, Szováta és lllyésmező tartozik Ma-g ros megyéhez. A két (Alsó- és Felső-) Sófalva, Atyha, Korond és Parajd közigazgatásilag Hargita megye részét képezi. A középkorban-kora újkorban a mai Maros megyei falvak - az akkor még nem létező lllyésmező kivételével - Marosszékhez tartoztak, a többi falu pedig Udvarhelyszék területén feküdt. 1 Ld. Benkő L. 1989. 354.