'Szabados Nagy Kőrös várossa' nemzetes főbírája Bakos Ambrus [antikvár]

Nagykőrös a mezővárosi fejlődés jellegzetes útját járta be az évszázadok során. A mezővárosi fejlődés kérdése esetében elválaszthatatlan az önrendelkezéstől, az autonómia kialakulásától, amelyet sajátos politikai, társadalmi-gazdasági tényezők befolyásoltak. Nagykőrös mezőváros autonómiája belső fejlődés eredménye is, s mindennek megfelelően az egyén szerepe is hangsúlyozottabban előtérbe kerül. Egy-egy ember tehetsége is szolgálta a város érdekeit, tevékenysége elválaszthatatlan a fejlődés kibontakoztatásától. Nagykőrös történetében ilyen ember volt Balla Gergely, az egykori nótárius, majd később főbíró, aki megírta "Kőrös Várossa Historájá"-t a XVIII. század közepén. A jeles történészek, Szabó Károly és Szilágyi Sándor tették közkinccsé munkáját 1856-ban, s később Balanyi Béla, Törös László is a kutatás középpontjába állította neves alakját.Nagykőrös város feudális kori történetének legkiemelkedőbb alakja volt Bakos Ambrus. Ő nem históriaírással jegyezte be a nevét a város aranykönyvébe, hanem közéleti munkájával: jegyzője, szenátora, s több alkalommal is főbírája volt Nagykőrös városának. Széles látókörű, művelt ember, jó szónoki tehetséggel, jogász, közgazdász volt, aki a város történetének talán legterhesebb időszakában, a XIX. század első felében fejtette ki áldásos tevékenységét a köz érdekében. S hogy Nagykőrös megőrizhette szuverenitását és autonómiája tovább erősödött, abban Bakos Ambrusnak elévülhetetlen érdemek tulajdoníthatók.