Szabadtéri Néprajzi Múzeum [antikvár]

A falusi lakóházak iránti érdeklődés a 18. század második felében bontakozott ki Európa északi és nyugati régiójában, majd a 19. században a kontinens többi részén is. Ez a néprajztudomány felerősödésének időszaka, összhangban a nemzeti kultúrák kialakulásával. A kutatók a lakóházat - a népélet más területeihez hasonlóan - azért vették szemügyre, hogy rendszerezzék táji változataikat, típusokat alkossanak, keressék azt az alaptípust, melyből a nemzeti építészet kialakult.Az érdeklődés kiszélesedését jelzi, hogy a parasztházak megjelentek a világkiállításokon a század második felében, elsősorban szociálpolitikai célkitűzésekkel. Az 1867. évi párizsi, majd az 1873. évi bécsi világkiállításon bemutatott lakóházak és szakrális épületek, nem hiteles kialakításukban is tovább növelték a nagyközönség és a kutatók érdeklődését az egyszerűbb néprétegek épületei iránt. Lehetővé tették továbbá a később oly fontossá váló összehasonlítást a különböző országok és tájak falusi lakóházai között. A bécsi kiállításon kilenc parasztházat állítottak ki, közülük hetet a Monarchia területéről, melyek többé-kevésbé eredeti berendezéseikkel együtt nagyon népszerűek voltak.