Szabadtéri Néprajzi Múzeum [antikvár]

A 19. század a néprajztudomány kibontakozásának kora Európában. Ekkor alapítják a nagy néprajzi múzeumokat, köztük 1872-ben a budapestit. A század végére azonban már szűknek bizonyulnak a múzeumfalak, újfajta kiállítási igény támad a nagy összefüggések életszerű bemutatására. Ez az igény hozza létre a szabadtéri múzeumokat. Az elsőt 1891-ben létesítik Stockholmban. A városrészről, ahol elhelyezik, a Skanzen nevet kapja, ami aztán jelképpé válik, és sok nyelv szókincsébe - így a magyarba is - beépül, a szabadtéri múzeum jelentéssel.A magyar szabadtéri múzeumok nagy múltra tekintenek vissza. Alapeszméjük a világkiállításokban gyökerezik. A kialakulás útjának fontos állomása a bécsi világkiállítás, ahol 1873-ben egy nemzetközi falu keretében magyarországi házakat is fölállítanak. Pár évvel később az 1885-ös országos kiállításon itthon is bemutatnak tizenöt paraszti szobabelsőt. A honfoglalás millenniumi ünnepségei alkalmából 1896-ban pedig megszületik az első valódi skanzen jellegű múzeum, a Néprajzi Falu. 24 eredeti tárgyakkal berendezett házból és egy fatemplomból áll. Épületei az ország különböző részein kiválasztott minták másolatai, sok esetben helyi mesteremberek munkái. Bár hitelessége elmarad a mai kor kívánalmaitól, tudományos haszna jelentős. Hozzá fűződik népi építkezésünk első országos számbavétele.