Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2014/2. [antikvár]

TÖRTÉNELEM Némedi Gusztáv Tisza István és a kálvinista politikai etika Ha Tisza István nemzetről és társadalomról alkotott nézeteit vizsgáljuk, akkor mindenképpen tisztában kell lennünk azzal a motivációval, amely nélkül ezek a gondolatok teljességükben nem érthetők meg. Ez egyrészt szenvedélyes hazaszeretete, amely minden tevékenységének, egész politikai pályafutásának a célját és értelmét megszabta; másrészt az a senki által jobban nem sejtett veszélyérzet a nemzet eljövendő próbatételeit, sorsát illetően, amelynek előérzetét magában hordozta. Ez adta számos politikai tettének indítékát, okát. Egy olyan ország vezető személyisége volt, amely jelentős kisebbségekkel rendelkezett, és határai mellett az itt élő nemzetiségek egy részének nemzetállamai helyezkedtek el (Románia, Szerbia). A Habsburg Birodalom egyik meghatározó államférfijaként nem felejtette el, hogy az olasz és a német egység kialakulása mivel járt Ausztria számára. így látta azt is, hogy a történelmi folyamatok elérkeznek azokhoz az államokhoz, nemzetekhez, amelyeknek az országban élő nemzetiségekhez fűződő rokoni kötelékei miatt az ezeréves Magyarországgal szemben lesznek követelései. A magyar nemzet megmérettetése tehát elkerülheteden, s az ebből eredő veszélyérzet mondatta vele: „Mert mi vagyunk azok, akiknek sehol máshol nincs keresnivalónk. Mi vagyunk azok, akiket elsöpör a történelem, ha itt a magunk emberségéből, a magunk erejéből, minden ellenséggel dacolva megállani nem tudunk."' Tisza István a nemzet megmentésének ügyét szolgálva végezte közéleti tevékenységét, amely reformátas, puritán szemléletétől is vezérelve odaállította őt a küzdelmek arcvonalába, hogy a közösségért élve annak javát szolgálja erejéhez és tehetségéhez mérten. Olyan államférfi volt, aki komolyan vette hitét, és ez megmutatkozott közéleti tevékenységében is. A kortárs politikusok közül kitűnt vallásos elkötelezettségével és hitbeli meggyőződésével. Ebből következően a politika számára nem volt más, mint eszköz az ország, a nemzet felemelkedéséhez. Társadalmi helyzetéből és családi örökségből eredően is a politikai életben forgolódott, de a nemzet javának szolgálatában ' Tisza István: Beszéd a debreceni nemzed munlcapárt 1910. április 10-i jelölő gyűlésén. In: Tisza István képviselőházi beszédei. IV. kötet, Budapest, 1937. 219. [Képviselőházi beszédek, 1937.] ¦r'