Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2014/3. [antikvár]

EMLÉKEZÉS RATKÓ JÓZSEFRE* Bugya István ,a szabadság és a szerelem hologramja " Ratkó József szobra előtt** Láttam Őt szerette tiszadobi Holt-vizén csónakjában gubbasztva. S mint valaki magasmesszi titokzatosságban tűnődő „óbéli" lény, élő mozdulatlansága, mint létentúüság, mint előidézett öröklét, átváltozott tájjá. Látták messziről is, nézték, mondták, mutatták egymásnak az emberek: „Az ott Ratkó, a költő " És elcsöndesedtek, elkerülték közelségét a vízen- és parton-járók, tisztelvén és félvén bűvkörét. Jól tették. Mert abban az élő mozdulatlanságban, abban a földöntúli bánat-némaságban sárkányokkal vívott a költő, és „halóföldjét" memorizálta már az ember. Az a megközeKtheteden méltóság, ahogyan átlényült tájjá, az a mozduladanság, az a természetfölöttivé préselt energia éppoly megrendítő misztérium, mint ez a szobor: az ő testi mivoltát megidéző piJlanatnyiságba örökített ember. De ez az emlékké, hiánnyá sűrített energia nem tűrheti a mozduladanságot - egy pillanat, és feltámad anyaga; nem lehet, hogy el ne induljon! És nem tűrheti az összevetést sem, mert szobor és ember sohasem lehet egy: az egyik tisztelgés, holt anyagba öntött jel-kép; a másik anyaga élő lélek és szellemiség - ábrázolhatatian. Én nagyságos alakját látom, sudár termetét, mozgásának, gesztusainak intelligens rendezettségét: a finom Ratkói harmóniát; arcának méltóságos, ünnepi tisztaságát; szemében a soha megmásítható szépséges mosolyt — nem tudom, megidézhető-e egyáltalán, formába fogható-e a halhatatian szellem és lélek! Mielőtt lehuUt a lepel, ma az volt a legszebb pillanat. És talán előtte még az alvó hajnali csönd, a várakozás magánya, a méltóság magánya - az elégtétel: mint feltámadás előtti pillanat. A hűs, hófehér lepel, amíg ráborult, takarta, védte. Az a lepel egyesített, magába szívott mindent, ami fény, és visszavert mindent, ami fénytelen Az a patyolatiebbenés gyolcsfehér ingét is megidézte, a madárszárnyú gallért, és megidézte a 25 éves gyászt, a folyton fölfakadó évelő bánatot: a költő hiányát. Ma kegyes hozzánk a lenni nem kezdett í véghetetlen Úr. itt állhatunk a Ratkó József emberalakját formázó mű előtt. Míg fortyogott, sistergett, sírt Kő Pál mester műhe- * Összeállitásunkkal a huszonöt éve elhunyt Ratkó József költőre emlékezünk. ** Elhangzott 2014. augusztus 9-én Nagykállóban, Ratkó József szobrának avatóünnepségén.