Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2016/4. [antikvár]

1956 EMLÉKEZETE Ratkó József Forradalmi napló* Okt. 24. Kenyér? szabadság? munkás jussa? — Kuss: így érvel most a „népi" puskatus! Okt. 25. Ma vörös volt a huUó csillag, talán még vörösebb, mint máskor -a szégyentől, a pirulástól. Okt. 26. Amnesztiát? — Esetleg majd mi — nektek, akik gyükoltok, nép közé lövettek! Okt. 27. Tanulj meg angolul és pucolj ki Angliába, mert itt a vér, az élet, az áldozat hiába, mert nem lehet feledni a jelent és a múltat, melyet a pesti kormány hazug szavakba bújtat, mert itt színt vált a gyáva ember kaméleonként, s fegyvert fog vére ellen, vagy parancsra vagy önként; mert itt a szovjetekkel gyilkoltatják a népet, amely a jogtalanság rút éjéből fölébredt! Ott tán lehet még ember és jó magyar belőled — LegföUebb hogyha lázadsz, ott nem testvérek lőnek a testvérekre és nem íiak a vén apákra! Vagy próbálsz itt maradni? hiszen ki tudja, hátha! Akinek nincs e földön csak a halálra jussa, azon segített mindig s most is segít a puska -azon segített mindig s most is segít a fegyver! Lám, tankok, gépágyúk sem bírnak a pestiekkel! A vers nemrég került elő a tiszadobi gyermekváros volt igazgatójának. Kelemen Lajosnak és feleségének, Ratkó József legkedvesebb tíszadobi általános iskolai tanárnőjének, Kelemen Lajosné Dániel Máriának hagyatékából. Ebben a formában most jelenik meg először. A költemény megszületésekor a szerző a szegedi tudományegyetem hallgatója volt. - Babosi László