Szabolcs-Szatmár megyei gyógypedagógiai tanulmányok [antikvár]

Újabb kötettel gazdagodik megyei kiadványaink sorozata a „Szabolcs-Szatmár megyei gyógypedagógiai tanulmányok" című munkával. A tanköteles korúaknak kb. 1,2%-a értelmi fogyatékos. Az iskoláztatási kötelezettség rájuk is vonatkozik, a gyógypedagógiai oktatás szerves része alsófokú oktatási rendszerünknek, örömmel tapasztaljuk, hogy egyre szaporodik a kisegítő osztályok száma, s így mind több értelmi fogyatékos gyermek kerül beiskolázásra. Jelentős eredmény ez a gyermek, a család s az általános iskola szempontjából is. Az előrehaladás ellenére azt tapasztaljuk, hogy sem a szülők, de sokszor az oktatási szakemberek sem értékelik jelentőségének megfelelően az értelmi fogyatékos gyermekek oktatását, nevelését. Ezért vonakodnak, idegenkednek a szülők a kisegítő iskolai oktatástól, s ezért nincs biztosítva sokszor az oktatás minimális feltétele sem a kisegítő osztályokban. Az irányító szervek az elmúlt években kiemelten foglalkoztak a gyógypedagógiai oktatás helyzetével, problémáival s intézkedéseket foganatosítottak a beiskolázás, az oktatás feltételeinek javítása iránt. Ez a kiadvány is ilyen törekvések egyikének a megvalósítója, hogy ezzel is és más módon is könnyítsünk a gyógypedagógiai oktatás nehézségein. Tudjuk, mindez "csepp" a pedagógia tengerében. Azokat a tanulmányokat fogtuk csokorba e kötetben, amelyekkel véleményünk szerint segítséget adhatunk a gyógypedagógiai, a kisegítő iskolai osztályokban - egymástól szétszórtan - tanító nevelőknek. Vagyis segédanyagnak szánjuk az értelmi fogyatékos gyermekek oktatásával, nevelésével foglalkozók számára. Dr. Bárczy Gusztáv utal arra, hogy a gyógypedagógia szánt a pedagógia legkeményebb ugarán. Valóban. Hányszor tapasztaljuk, hogy nincs türelme a szülőnek gyermekével foglalkozni, - még az egészséges fejlődésű gyermekek is sok-sok gondot jelentenek szülőknek, nevelőknek.