Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849) [antikvár]

Előszó „1848! mennyi édes, mennyi fájdalmas emlék van ez évhez csatolva! A nemzet visszaadva önmagának, s lánglelkű vezére által lerázván az önkény lánczait, felszabadulva újra lélekzett, s elérve azt, miért onnan a mohácsi vésznapok óta évszázadokon keresztül buzgó imádság epedezett százezrek ajakán, azt hivé: békés átalakulásának, visszanyert szent igazainak birtokában boldog leend, - de alig örvendezett szabadságának, alig élvezé az alkotmányos függeden kormány áldásait, már feltámad az ország és nemzet megsemmisítését óhajtó ármányos cselszövény, s fellázítva a testvér-nemzeteket, az óhajtott béke s virulás helyett, vérbe füröszté e hazát és nemzetet, ezernyi szemekből a fájdalom és kín keserű könnyeit facsarván ki. Megkezdődött az önfenntartási harcz, a nemzet fiai a veszélyeztetett haza és szabadságért iiarczolandók, siettek a zászlók alá, elhagyva mindazt mi kedves volt a legkedvesebbért, az édes hazáért." - jegyezte föl Szentmiklósy András hadnagy, a 48. honvédzászlóalj segédtisztje egy későbbi visszaemlékezésében. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alig 19 hónapos történetéből 16 hónapon keresztül fegyveres önvédelmi harcra kényszerült hazánk. E kötet lapjain a Szabolcs megyéből tolDorzott, sorozott honvédalakulatok és a megyei nemzetőrség történetének dicső és szomorú napjait követheti végig a Tisztelt Olvasó. Bár a cím-Ijen csak Szabolcs megye szerepel, a tanulmányok, témájuknál fogva, a szélesebb régióban: Szatmárban, Beregben, Biharban és a Hajdű-keríiletben folytatott honvéd toborzásról és sorozásról is szólnak, s mindezeken túlmenően az egyes honvédzászlóaljak történetét az országos hadieseményekbe is beágyazzák. Köszönet illeti Gávavencsellő, Kemecse és Nagyhalász képviselőtestületét és polgármestereit, akik felvállalták, hogy a megyei központi ünnepség részeként anyagilag is támogatják e könyv megjelenését azért, hogy megyénk lakói még több és - reményeink szerint - objektív ismeretet szerezzenek elődeink hősi harcairól, küzdelmeiről. A tanulmányokban szereplő nevek, személyek emlékének ápolása, sírjuk felkutatása és gondozása, életútjuk alaposabb megismerése pedig serkentse kutatómunkára a helytörténet iránt érdeklődő társainkat. Mert azt mindnyájan elfogadhatjuk, abban egyet is érthetünk, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc népünk történetének oly dicső fejezete, mely méltó példaként állhat a nemzet minden honpolgára előtt. Nyíregyházán, az 1998-ik év Szent Mihály havában a szerkesztő