Szállástól a mezővárosig [antikvár]

H Előszó A kisgyermeknek öntudatra ébredésekor egy piciny szoba s néhány ember jelenti az egész világot. Az anyanyelv, amelyen megszólal, az első jelzés, hogy értik őt és ő is érteni kíván másokat, kifejezheti önmagát. Ez az otthon a szülők adta biztonság, a szülői ház, amely a legszebb emlékek egyike és bármily szegényes vagy pompás az egyetlen ami semmi mással nem pótolható és nem helyettesíthető. A településen ahol él, ismerik, ráköszönnek, figyelnek rá, az övéihez tartozik. Később jó tanítók megmutatják és megtudja, a térképen jász falvak és városok veszik körül, ahol ugyanolyan a népviselet, azonosak a szimbólumok és az ünnepi szokások is hasonló ízeket hagynak a szájban. A nép ahová tartozik, az övé, valahogy itt minden olyan ismerős, tiszták és érthetőek a hagyományok. A Jászság történelme, szokásai, emberöltőkön át természetesen élnek tovább, felelevenítésük most az ezredfordulón mintha nagyobb hangsúlyt kapott volna. A helyi sajátosság eme formája egyre inkább érezteti jótékony hatását, a lokálpatriotizmust, a Jászság együvé tartozását. Ma már a tananyag része a Jászság és Jászfényszaru történelme, s a Redemptio újra ismert fogalom. Reneszánszát éli a hagyományápolás, melyet megteremtettek nekünk, de éltetni és átadni nagy felelősség. Tartozni valahová, hazamenni és otthon lenni benne ismeretek, ismeretségek összessége. Önmagunkat meghatározni jelenleg csak múltunkkal együtt lehetséges és terveket is csak így szőhetünk tovább, jól illesztve jelenbe a múltat, hozzá a jövőt. Külön öröm számomra, hogy a tanulmányok írói nagyrésztfiatal szerzők, tudósjelöltek, akik valamiért jobban figyelnek térségünkre, valamit jobban ismernek és ezzel segítik a Millennium kapcsán keletkező gondolatok alaposságát. Eligazítanak bennünket a Jászság, Jászfényszaru történelmi múltjában, megfejtik és feltárják a régészeti leletek üzenetét, s így a bennünket kevéssé ismerő olvasó is jobban megértheti, miért jó nekünk, hogy itt van a szülői házunk és jászok vagyunk. Kodály Zoltán korokon átmutató gondolataival ajánlom az olvasóknak ezt a tanulmánykötetet, amely tisztelgés a Jászság és Jászfényszaru előtt a Millennium jegyében. „ Hagyomány mindaz, ami a nemzeti lét azonosságának és folytonosságának biztosítéka. Ha nem volna szép, nem volna értékes, akkor is ragaszkodni kellene hozzá, mert ez a lényegünk és ha megszűnünk hozzá ragaszkodni, megszűnünk mi magunk is. "