Szándék és valóság [antikvár]

BEVEZETŐ A székeljrföldi térség települései napjainkban már nagyon különfélék. A többezres lélekszámú, községközpontként működő, látványosan fejlődő települések közvetr len közelében találhatunk olyan kis falvakat, amelyenek 200-300 fős idős lakossága gyakorlatilag a világtól teljesen elszakadva él. De nem kevés az úgynevezett közepes falvak száma sem, amelyeknek néhány száz fős lakossága intézmények és szolgáltatások nélkül, mindenfajta fejlesztési elképzelés hiányában várja, hogy végre eldőljön: a település megerősödik vagy a lassú felszámolódás sorsára jut. Nem keU nagyon visszatekintenünk az időben ahhoz, hogy a látványos különbözőségek helyén hasonlóságokat találjunk. Néhány évtizeddel korábban a települések nagyobb része még hagyományosan „erős" volt. Az idézőjel a kifejezés metaforikus voltára utal. Arra az „erősségre", amely legalább annyira táplálkozott a településszintű társadalmi szervezettségből és a fizikai tér nyelvi-szimbo-likus beépítettségéből, mint a földtulajdonból vagy éppen a gazdálkodási modellekből. A települések nagy része mögött több évszázados és sokszor hivatkozott történelmi múlt áUt. A jól tagolt és átláthatóan működő helyi közösségi szerkezet az értékeknek, normáknak és cselekvéseknek viszonylag pontosan értelmezhető keretet adott. A lokális identitás, az ezen belül forgalmazódé közösségi tudás a településen élők számára olyan „saját világot"