Szarvas város kitüntetettjei [antikvár]

Kis kitüntetés-történelmi áttekintés Kitüntetés - ízlelgessük ezt a szót. Nézzük az etimológiáját. A szótő a tűnik, amiről az etimológiai szótár így ír: „Ismeretlen eredetű. Szókészletünk régi eleme lehet. Eredeti jelentése 'láthatóvá, illetőleg láthatatlanná válik'. Későbbi jelentései levezethetők az alapjelentésből, és főképpen igekötős kapcsolatokban szilárdultak meg, pl. eltűnik, előtűnik, kitűnik, feltűnik stb." Tehát kitűnik. Vagyis eltér az átlagostól, mások számára is érezhetően, észlelhetően. Ha most nem megyünk bele a mások számára is érezhető kitűnés negatív, rossz érzéseket keltő jelentésébe, akkor mondhatjuk, hogy azt, aki kitűnik, akár ki is tüntethetik, jelét adják annak, hogy észrevették jó tulajdonságait, a közösség számára értékes munkáját. A kitüntetés vajon csak az emberi társadalmakra jellemző, vagy a természetben is előfordul? Nos, ha jobban beelgondolunk, az egész evolúció, a természetes kiválasztódás, maga egy kitüntetés, mert amely fajok nem tudnak alkalmazkodni, azok eltűnnek, amelyek pedig tudnak, azok életben maradnak. Ha - megint csak leegyszerűsítve - vizsgáljuk a fajokon belül az egyedeket, akkor ebben a viszonylatban is elmondható, hogy vannak, akik kitűnnek, s jutalmat is kapnak: több, jobb élelmet, a párválasztásban előnyöket, és így tovább. Amíg az ember is szerves része volt a természetnek, addig ő is ezt az utat járta. A kitüntetések témakörével foglalkozó tudomány, a falerisztika azonban felhívja a figyelmet arra, hogy már ebben a korban elterjedt volt, hogy a legjobb vadászok nem csak a legjobb falatokat kapták, hanem az elejtett állatok fogával, karmaival, tollaival - trófeákkal - ékesítették fel magukat, hogy a közösségben mindenki ránézésre láthassa érdemeiket.