Szatmárcseke [antikvár]

Részlet:"Kopjafák gótikája...Építkezünk"Valahányszor Szatmárcsekén járok, ez a kétsoros Ratkó-vers jut eszembe.Aki már látta a "csónakos-fejfás" temetőt, talán nem csodálkozik.És talán azon sem, ha külföldön járva is többször ez a kedves, szép szatmári táj jelenik meg lelki szemeim előtt: az országnak az a része, ahol a Himnusz született, ahol alkotója nyugszik.Kevesen ismerik ezt a vidéket. Magam is csak néhány éve ismertem meg, s azóta évről évre visszajárok. Visszajárok, és mindig hozok magammal dunántúli gyerekeket, hogy ők is megismerhessék.Mitől más ez a vidék, mint az ország többi része? Nehéz lenne szavakba önteni. Inkább csak érezni lehet. A házak, a fák, emberek sajátos hangulata, Kölcsey, Móricz, Petőfi szellemének öröksége, az ember alkotta tárgyak, eszközök varázsa, a természet és ember kapcsolatának természetessége, a vizek, ... a Felső-Tiszavidéke."