Száz év - sokezer gól [antikvár]

Kedves Olvasó! Gundel Takács Gábor mondta egyszer egy focimeccs kapcsán, hogy nem lehet könnyű sors ideges edző szájában rágóguminak lenni. Ezt én úgy módosítanám, hogy néha egy ózdi szurkoló szájában sem lehet könnyű rágóguminak lenni. Biztosan mindenkinek megvan az emlékeiben az az ózdi meccs, amit „a" meccsnek titulál, annak a meccsnek, amelyet egyetlen rágógumi sem élhet túl. Mert az elmúlt tíz évtized nagyon sok izgalmas, felejthetetlen csatát hozott. Voltak nagyszerű győzelmeink és fájdalmas vereségeink egyaránt. Az ózdi fekete-fehérek miatt nagyon sok ózdi kissrác kapott kedvet a laszti kergetéséhez. Elég voh látni egy szép cselt, egy nagyszerű védést, és máris megvolt a példakép. Csépányi lurkóként én sem voltam másképp ezzel. Nem volt nekem márkás cipőm, méregdrága rövidnadrágom, dehogy volt, mikor beleszerelmesedtem ebbe a sportágba. Fekete glottgatyában, simiben fixtottunk a rétre, ahol órákig vívtuk ádáz küzdelmeinket. Nekem Katona József, a Kohász hálóőre jelentette a mindent, olyan akartam lenni, mint ő. Engem sosem vonzott a gólszerzés, ifista koromban elszenvedett sportsérülésem azonban megakadályozta azt, hogy valóra váltsam nagyra törő álmaimat. Kedvenc fotelomban ülve azonban még ma is szinte együtt élek a meccsekkel, egy-egy veszélyes kapura lövéskor szinte belebizsergek, pedig hát nem is én állok ott a gyepen. Ha valaki ezt a könyvet lapozgatja, talán hozzám hasonlóan visszaréved az iQúságába, apái, nagyapái korába. Ebben a kiadványban most mindenki megtalálhatja „a" meccsét, „a" játékosát. Szép volt ez a száz év. Köszönet az alkotóknak színvonalas mimkájukért, a focistáknak köszönet a szép gólokért, a nagyszerű élményekért. Remélem, az elkövetkező években nagyon sok rágógumi esik a foci ózdi áldozatául. Benedek Mihály Ózd város polgármestere