Száz éves történetek [antikvár]

Ajánlás Sárospatakkal kapcsolatban állandó jelzők hosszú sorát szoktuk felidézni. A Rákócziak városa, nagy múltú iskolaváros, a Bodrogparti Athén, Makovecz Imre városa A vár, a református kollégium, a Művelődés Háza, a Hild-díjas belváros Észak-Magyarország gyöngyszemévé varázsolták a hajdan volt falut. Olvasva a könyv kéziratát, eszembe jutott az a 2011. októberi sárospataki összejövetel, ahol egy felkészült szakember lelkes lokálpatriótaként beszék a város történetéről. Lélekben felkészültünk arra, hogy a tanult tényeket halljuk újra, de Hajdú Imre egészen máshonnan kezdte szeretett városa bemutatását. Sáros és keréktörő utak, nem létező közvilágítás, víz- és szennyvízhálózat, Ujhellyel való folyamatos küzdelem, ambiciózus, részben megvalósult tervek és a sárospatakiak akkori hétköznapjai elevenedtek meg az Újbástya konferenciatermében A város vezetése akkor egy átfogó, a huszadik század történeti forrásainak feldolgozását célzó programtervet tett le a kulturális kormányzat asztalára, amiben szerepelt a korabeli dokumentumok archiválása, feldolgozása, kutathatóságának biztosítása és közzététele is. Örömmel támogattuk ezt az elképzelést, mert a nagy és történelemformáló események mellett a hétköznapok története is legalább annyi fontos és érdekes dolgot tartogat az érdeklődők számára. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem annak a folyamatnak, aminek jelen kötet az első kézzelfogható eredménye. A szorongó, kétségek között gyötrődő, saját értékeivel tisztában lévő és lehetőségei közül kitörni vágyó Sárospatak elevenedik meg a kötet lapjain. Egy város, ami nem csak múltjában, de jelenében és jövőjében is város akar lenni. Nem szeretne egyebet, csak annyit, amennyi máshol is megvan: nyugodt és élhető környezetet. Sok tanulságot le lehet vonni, de a figyelmet talán az kelti fel a legjobban, hogy eleink mennyire ugyanolyanok voltak, mint mi, vagy megfordítva: mi is ugyanúgy éljük életünket tervekkel, vágyakkal, bálokkal. Ugyanúgy zsörtölődünk, ha mócsingos húst kapunk, ugyanannyira békétlenek vagyunk, ha nyilvánvaló igazságtalanság részeseivé válunk, ugyanúgy örülünk, ha fejlődést tapasztalunk és ugyanúgy elvárjuk, hogy használhassuk a technikai újdonságokat, mint déd- és ükapáink. Bízom abban, hogy a közeljövőben Sárospatak történetének újabb lapjai forognak majd közkézen és minden sárospatakit arra bíztatok, hogy találja meg a város múltjában azt a pontot, ami erőt adhat a jelen hétköznapjainak megéléséhez. Halász János a Magyar Művészeti Akadémia Felügyelő Testületének elnöke, országgyűlési képviselő