Százhalom százados krónikája [antikvár]

A honfoglalás korától Százhalom, Százfalu, majd a XVIII. század elejétől Batta néven ismert települést a történelem viharai közepette többször elhagyták lakói. Először a XVI. század végén, a tizenötéves háború idején menekült el a hadak útvonalán fekvő falu népe, az 1660-as években pedig azok a jövevények futottak szét, akiket húsz-harminc esztendővel korábban a török hatóságok telepítettek le a százhalmi pusztatelkeken.A törökök kiűzése után, a XVII-XV1II. század fordulóján ismét új telepesek érkeztek, s a falu régi helyétől északkeletre Batta néven alapítottak új községet.Ám nemcsak helyileg és nevében különbözött az új szállás a régitől, de más volt lakóinak nyelve, kultúrája, vallása és szokásai is. Az idegenség látszatát fokozta az a körülmény, hogy a harmadik honfoglalás" alkalmával letelepedett délszláv etnikum zárt közösségként viselkedve, minden más népelemtől szigorúan elzárkózott. Csak földesúri beavatkozás nyomán ültettek be 1722 után néhány magyar parasztot a battai jobbágytelkekre.A középkori magyar falu és népének történelmi folytonossága már az első menekülés - 1590 - után véglegesen megszűnt, mivel Százhalom egykori lakói többé nem tértek vissza elhagyott otthonaikba. Többségükben köznemesek lévén, inkább vállalták a céltalan vándorlást a népek országútján, mint az alávetett rája sorsát a török által megszállt területen.