Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem II. [antikvár]

Ladányi GedeonAz Egyetemes Történeti Tanszék nyilvános rendes tanára 1872-1886közöttLadányi Gedeon (1824-1886) Hiripen született, a debreceni jogakadémián tanított, majd 1872-ben lett a kolozsvári tudományegyetem professzora. ( )Életpályája igénytelen, egyszerű, nyílt és tiszta volt, mint az ő lelke, ki kora ifjúságától fogva folytonosan munka közt élt, idejét és erejét tanulásnak és tanításnak, a maga és az ifjúság képzésének szentelve. Élt lankadatlan kitartással, a kötelességérzet önfeláldozó odaadásával; s éppen ezért a tanszéken hallgatóira oly üdvös hatást gyakorolt, melynek az ő alapos tudományos képzettsége, kiváló előadási tehetsége s fáradhatatlan szorgalma mellett múlhatatlanul be kellett következni. ( )Még mélyebben érzett szükséget pótolt tanügyi irodalmunkban Ladányinak jogakadémiai hallgatói számára 1863-ban kiadott 'A magyar alkotmány története' című kézikönyve, melyet 1869-ben második s 1873-ban harmadik javított s újra átdolgozott kiadásban tett közzé, valamint felsőbb tanulók számára írt 'Magyarország története' című, 1867-ben Debrecenben kiadott tankönyve is, melynek második kiadása - minthogy őt a tervezett javítások és változtatások kivitelében gyengélkedése gátolta - 1883-ban minden változtatás nélkül jelent meg. ( )A Magyar Tudományos Akadémia részéről nyilvánított elismerés után néhány hónap múlva Ladányi, a kitűnő előadásáról ismert tanár s jó nevű író, újabb kitüntetésben részesült, midőn őfelsége 1872. szeptember 29-én kelt legmagasabb elhatározásával az akkor fölállított kolozsvári m. kir. tudományegyetemhez az egyetemes történelem nyilvános rendes tanárává, székének elfoglalása után pedig csakhamar, még azon évi november 10-én, az ezen egyetem kebelében fölállított jogtörténelmi államvizsgálati bizottság tagjává is kinevezte. (1873/74-ben a bölcsészeti kar dékánja volt.)Ladányinak, ki teljes lélekkel hivatásának élt, kiben a kötelességérzet igen is erős volt, új állása, melyet igazán be kívánt tölteni, erejét és idejét egészen igénybe vette. Az egyetemes történelem, e roppant terjedelmű tantárgy, előadására a kolozsvári egyetemen csak egy tanszék lévén rendszeresítve, rá valóban nehéz feladat várakozott. S ő, ki hosszas tanári pályán foglalkozott a világtörténelem előadásával, ki egyaránt bírva a classicus és európai művelt nyelveket, alaposan ismerte a történelmi forrásokat, s a német, francia és angol irodalom legjelesebb szakmunkáit folyvást figyelemmel kísérve a tudomány haladásával lépést bírt tartani, nehéz feladatát a szó teljes értelmében fényes sikerrel oldotta meg. ( )