Szeged 2011. április [antikvár]

A Dóm tornyán az óramutatók felülről rálátnak a Tiszára. A reggel sietős, friss hűvösében ez a látvány lebeg a fejünk fölött. A várost a rakpartnál betongát védi a medréből időnként kilépő folyótól. A víz visszacsapódó illeszkedését a felhők is megbámulják. A párás levegő szárnyán az idő áldása örök. A Tisza-parton szinte összebújnak az évszakok és az évszázadok. A Tisza, mintha csökkentené az időbeli távolságot. Túlparti zeneszó. Mennyi minden volt és nincs már. Attila, a hunok királya egy ideig Szeged környékén tartózkodott. Mátyás király többször is járt Szegeden fényes kísérettel. A török félhold uralma alatt forgalmas kikötő volt itt. Felidéződik a régi Széchenyi tér az 1879-es nagyárvíz idejéből. Majd a virágzó szegedi magnóliák színpompája, a tavalyi hídi vásár, a nyári fényfürdőzés, az augusztusi tűzijáték és a falfesztivál emléke elevenedik meg. Ókori párhuzam. Julius Caesar a Tiberis folyón túl elterülő gyönyörű kertjét a népnek ajándékozta.