Szegedi fények [antikvár]

,'il !Elo s zoöt év alatt - e könyv első kiadásának köszönhetően - a Szegedi Fények" nemcsak az ország, de szinte a világ minden részére eljutottak. Küldöttségek, turisták, barátok vitték a könyvet, hogy emlékezzenek és másokkal is megismertessék városunkat.A könyv harmadik, átdolgozott kiadása a Nagy Árvíz 125. Évfordulójára készült el. Szegedet a Tisza 1879-ben hullámai sírjába temette, de mint annyiszor, a pusztítást teremtés követte. Tisza Lajos, a királyi biztosság vezetője, Lechner Lajost bízta meg az újjáépítési tervek elkészítésével. Az akkori Európa segítségével a szegediek - négy év alatt - felépítették városukat, amely a megmaradt utcákat, tereket, házakat, templomokat is befogadta. A Palotás város" a két világháborút is átvészelte, azonban az 1960-as években kezdődő mennyiségi szemléletű fejlesztés a század végére elhomályosította európai arcát.A gyógyítást 1996-ban a település szívében kezdtük el. A megújult városközpont a tudatos rehabilitáció eredménye. Méltó a XIX. században szerkesztett, sugaras-gyűrűs mérnöki műhöz, amely természeti, táji környezetével, a Tisza kanyarulatával tökéletes szimbiózisban, egyedülálló városépítészeti alkotás.E könyvben a szerző - Dusha Beia - a hely szellemét sugárzó napfényes utcákat, tereket, műemlékeket, a felújított palotákat, régi és mai szobrokat, illetve az esti fény köntösébe öltöztetett palotavárost is megörökíti. A harmadik évezredbe lépett Szeged hiteles állapotának rögzítése, a fények városának megjelenítése mellett a képekhez tartozó ismertetés teszi ezt a művet sajátos alkotássá.Örömmel ajánlom az olvasók figyelmébe a Szejeiifcnyck átdolgozott, negyedik kiadását, amelynek új fotói bemutatják azt is, miként épült, szépült városunk az utóbbi években.A krónikások képes kalauzát fogadják szeretettel, és zárják szívükbe városunkat.Szeged, 2007. novemberNovak István DLA Szeged ny. főépítészeJ iA szegedi táj történeteA régészeti emlékekiil-.n gazdag szegedi táj nagy szániii leletet őrzött meg a Maros és a Tisza összefolyásánál, az ókorban letelepedett kelták és dákok kultúrájából. A rómaiak a 2, században a mai Szeged helyén egy Partiszkoa nevű őrállomást állítottak föl, hogy a Pannónia és Dacia között fekvő Barbaricumon átvezető kereskedelmi utat ellenőrizhessék. Az Alföld a kelet-európai erdős sztyeppék legnyugatibb nyúlványaként sok nomád népnek nyújtott hosszabb-rövidebb ideig menedéket, mely népek közül római korban a szarmaták játszottak meghatározó szerepet. A feltételezések szerint 410 körül a hun birodalom központja is a Maros-torkolat lehetett, s a hagyomány úgy tartja, hogy Attila fejedelem (434-453) deszkavárosának nyoma, talán sírja is a mai Szeged környékén van. 567-ben a lovas nomádavarok telepedtek be a Kárpát-medencébe, akik sűrű településhálózatot alakítottak ki területükön. Az avarokat Nagy Károly (791-796) csapatai győzték le, de a frankok csak Pannóniára terjesztették ki hatalmukat. Ismereteink szerint a 9. században a marosi sószállítás útját, sőt a Tisza mentét is a bolgárok uralták.A magyar honfoglalás (895-900) után a Maros-torkolat és a Duna-Tisza köze a fejedelmi törzs szállásterülete lett. /. István (997-1038) uralkodása utolsó évtizedében építette ki a térségben a szilárd királyi hatalmat, mely folyamat első lépéseként 1038 körül a CsíjhíJíÍ vezette királyi had legyőzte a Maros-Ti-sza-Duna közét uraló Ajtony törzsfőt. A király az állami hatalom kiépítése során a Duna-Tisza közét a kalocsai érsekséghez, a Tiszántúlt Gellért csanádi püspökségéhez csatolta. Királyi földvárCsongrádon és Csanádon épült, Szeged helyén valószínűleg udvarház, a királyi birtok központja állott, mely körül az uralkodó kialakította Bodrog, Bács, Csongrád, Csanád, Arad és Békés királyi vármegyéket. A Maros és a Tisza a középkorban is az Alföld fő közlekedési útvonala volt, s Szeged fejlődését döntő mértékben meghatározta az, hogy a só-raktározás országos központja lett. 1241-ben a tatárjárás ugyan elpusztította a környék földvárait, de 1247-re a szegedi hospesek elnyerték a királyi városok (Fehérvár és Buda) kiváltságait, földesúri jogokat kaptak, és elkezdődött a kővár építése is, A 14. század elején rendházakat alapítottak a koldulórendek a városban, s közülük a ferencesek a mai napig Szegeden maradtak. A mezőváros egyre gazdagodott, a vizekből kiemelkedő szigeteken élő szegedi polgárok