Szegedi műhely 1999/1-4. [antikvár]

Részlet: LENGYEL ANDRÁS A »Totem és tabu« magyar fordítója Pártos Zoltán 1 Sigmund Freud (1856-1939) nevezetes művének, a Totem és tabunak magyar fordítása 1918-ban, öt évvel az első — német — kiadás után jelent meg Budapesten, Dick Manó kiadásában. „A vadnépek és a neurotikusok lelki életének némely megegyezéséről" értekező könyvet a címlap szerint Pártos Zoltán fordította, a fordítást pedig Freud legközelebbi barátja és munkatársa, Ferenczi Sándor (1873-1933) „revideálta", azaz ellenőrizte, és rövid Bevezetést is írt hozzá. Ebben Ferenczi kiemelte a mű jelentőségét („megjelenése valamikor korszakot fog jelenteni az etnológia történetében"), s meghatározta, miből fakad ez a jelentőség: „Az etnológia eddig inkább csak tények és adatok többé-kevésbé önkényesen csoportosított halmaza volt. Olyan színvonalán állt a megismerésnek, mint a pszichiátria Freud fellépése előtt. A »Totem és tabu« példát mutat az etnológusoknak arra, mennyivel értelemdúsabbá és tudományosabbá válik az óriási szorgalommal egybehordott néplélektani és néprajzi adathalmaz, ha a tudattalan lelki élettel is számoló pszichoanalízis kategóriáit alkalmazzák reá, és mennyivel közelébb visz ez a módszer a komplikált és érthetetlen néplélektani jelenségek mögött rejlő egyszerű igazságok megértéséhez" (4). Ez az értékelés, ma már tudjuk, egyáltalán nem vitathatatlan. Volt s van irányzat, amely tagadja a pszichoanalízis ilyen gondolati kiterjesztését, általános magyarázóelvként használhatóságát. Ám ugyanakkor, s ma már ez is bizonyos, van olyan irányzat is, amely éppen erre a kiterjesztésre törekszik: a társadalomtudományok egyik nagy irányának éppen a Totem és tabu az ősműve, kiindulópontja. Ferenczi próféciája tehát ennyiben föltétlenül igazolódott. A Bevezetés emellett, bár röviden, szól a magyar fordításról is. ,A fordítás nem könnyű munkáját — olvashatjuk itt — dr. Pártos Zoltán