Szegedi műhely 2000/3-4. [antikvár]

Részlet: BÁLINT LASZLÓ A szegedi ÁVH-kémelhárítók kétes dicsősége Az Újszegeden lakó és az ottani kendergyárban segédmunkásként dolgozó 27 éves H. János 1951. szeptember 10-én nagyon összeveszett vele együtt lakó anyjával. Civakodásuk oka az volt, hogy H. János igencsak szerette volna megvenni egy tápai embertől 1600 forintért motorkerékpárját, de az anyja ellenezte, mert fiának csak 590 Ft spórolt pénze volt, és mert jól ismerte fiát, s féltette a motorkerékpározással járó veszedelmektől. H. János bánatában és dühében magához vette megtakarított pénzét, és elrohant otthonról. Máskor is megtette ezt már néhányszor; előfordult, hogy napokig nem volt otthon. 1 Szeged alatt, a Tisza bal partján bandukolt H. János déli irányban, cipelve lelki terhét és bánatát. Talán megfordult kavargó gondolataiban, hogy kiszökik az országból, talán nem. Lehettek ilyen gondolatai, hiszen 1945-ben egyszer már átlépte illegálisan a magyar-jugoszláv határt, és elment verseci rokonaihoz. Akkor azonban az ottani hatóságok rövid idő múlva elfogták, és visszazsuppolták Magyarországra. Miközben magába roskadtan ballagott, arra is gondolhatott, hogy a nála levő 590 forinttal Jugoszláviából a jobb élet reményében továbbmegy valamely csodálatosnak vélt nyugati országba, ahol azután motorkerékpárjával száguldozhat kedvére Ábrándos gondolataiból hirtelen egy veszedelmesnek ható kutya acsarkodása térítette vissza a valóság talajára. Észre sem vette, hogy csöndes magányában egy tanya közelébe tévedt. A kutya lármázására jött is már ki a gazdasszony, és tudakolta H. János úti célját. Nagy-nagy zavarában egy térvári ismerősük jutott az eszébe. Mondta is már, nehezen nyögdécselve, hogy ahhoz igyekeznék, de mintha eltévedt volna. Sebaj — mondta az asszony, egy halász felesége — majd ő megmutatja a helyes irányt. Elindultak egy dűlőúton, és mentek csöndben egymás mellett. H. Jánosnak föl sem tűnt, hogy az asszony milyen messzire kíséri. De azon már elcsodálkozott, amikor egy közeli magányos ház felé vették az irányt, amelyről rövidesen kiderült, hogy a határőrség kisőrse. A tanya udvarába betérve a készségesen útbaigazító halászné átadta a gyanús idegent az államvédelmi határőröknek, akik fegyvereiket ráfogva rögvest körülkapták. Már első ránézésre határsértést megkísérlőt, de lehet, hogy veszedelmes jugoszláv banditát láttak benne. Váratlan és szorult helyzetében H. János mukkanni is alig tudott. Szűk szavú, többnyire csak igenlő válaszokat adott, volt, amikor csak egyetértően bólogatott. így azután a határőrök rövidesen arra a megállapításra jutottak, hogy a halász feleségének segítségével valóban illegális határsértést megkísérlőt sikerült elfogniuk.