Bővebb ismertető
Részlet:
BÁLINT LÁSZLÓ
Az 1956-i szegedi sortűz
Megválaszol(hat)atlan kérdések
Ha bármilyen formában szóba kerülnek az 1956. évi forradalom szegedi eseményei, az indulatok és az érzelmek immár több mint négy évtized múltjával is akkor szabadulnak el leginkább, amikor az október 26-i sortűre terelődik a szó. A túlfűtöttség természetes, hiszen az egyetlen olyan forradalmi esemény ez Szegeden, amelyhez vér tapad, és a sortűznek egy halálos áldozata és több sebesültje volt. Ugyanakkor senki sem említi, és főleg hasonló szenvedélyességgel nem, a két nappal korábbi, október 24-i eseményeket a kendergyárnál és az egyetemi diákotthonokban. Holott itt az öthalmi laktanyából kivezényelt államvédelmi belső karhatalmi alegység használt fegyvert, adott le riasztó lövéseket a levegőbe, az épületekben pedig a mennyezetbe.
Több évtizeden át az 1956-i sortüzekről alig esett szó, vagy ha mégis, akkor a valósággal teljesen ellentétes megközelítésben. A kádári korszak összeomlásakor, a rendszerváltozás hajnalán és azóta is szabaddá vált az emlékezés 1956 forradalmára. A szegedi eseményekkel kapcsolatban is sokan tették közzé gondolataikat és véleményüket. Legtöbben a realitások talaján maradtak, kevesebben azonban a valóságtól elrugaszkodtak, ki jobban, ki kevésbé. A valótlan adatokat fölemlegetők mentségére legyen mondva, hogy az 1956-tól eltelt évtizedek alatt az emlékezet bizony, ha akarjuk, ha nem, kopik, különösen, ha hosszú időn keresztül folyamatosan propagandisztikus ellenhatások érik. De más körülmények is hatottak. Nemrégiben egy nyilvános rendezvényen, amely a szegedi forradalmi eseményekkel volt kapcsolatos, egy 1956-os lehangoltan jegyezte meg: "Már megint sok a Háry János."