Szegedi műhely 2003/1. [antikvár]

ILIA MIHÁLY „A piros szemű szörny vad törtetéssel " Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső költészetének korai korszakával behatóan foglalkoztak monográfusaik (Rába György, Péter László, Grezsa Ferenc, Kiss Ferenc, Rónay László, Bori Imre és mások is). Kimutatták hármuk költészetének közös jellemzőit, utaltak világirodalmi példákra is. E sorok írója ismeri e résztanulmányokat, azokat a filológiai eredményeket, melyek e költők első, jelentős köteteire vonatkoznak. Az ún. magyar versele körüli vitát is: Kosztolányi lopással vádolta Juhász Gyulát; a görögös és bibliai témák újraértelmezését; az école parnassienne. Heredia, Nietzsche, Schopenhauer hatásának jelenlétét; a magyar költői hagyományhoz — Aranyhoz, Petőfihez, Komjáthy Jenőhöz — való viszony különbözőségét és azonosságát stb. De mostani vizsgálódása nem ezekre irányul. Föltűnő, hogy ennek az ún. nyugatos költészetnek a korai korszakában milyen látványosan cserélődik ki a 19. század végi magyar vers tárgyi világa. Milyen intenzitással vannak jelen bizonyos technikai kultúra eredményei (vonat, autó, távíró, repülés, film); ekkor jelennek meg a magyar költészetben úgy, hogy valamiképpen annak a sdlusirányzatnak részei lesznek, amelyen a szerzők megszólalnak. Nem kuriózumok, hanem szervült darabjai az életnek és a műnek, még akkor is, ha gyakran ellenérzés vagy borzongás tárgyai, szimbólumok részei, régi szimbólumok áthasonult tárgyai {halál lovai — halál automobil), az idő filozófiai átértelmezésének, megértésének helyébe a tapasztalás lép a technikai eszközök kapcsán. Távolság és idő lerövidül, a versben majdnem megszűnik egy-egy technikai tárgy versbevételével; a vele kapcsolatos élmény ilyen következményekkel jár. Vizsgálódásom során nem térek ki a telefonra-, ez inkább a századelő kedvenc műfajának, a kabarédaloknak tárgya, és gyakorta nem is maga a technikai tárgy, hanem a telefonos kisasszony az igazi ok a versírásra, akinek a haja színén vagy hangja milyenségén lehet elmélkedni, és telefonon udvarolni neki. Ugyanilyen új tárgy a repülő, a repülés. Igaz, egyelőre csak Juhász Gyula köhészetében bukkan elő, de az Ikaroszmítosszal való összekapcsolása már a századelőn megtalálható. A vonat Mindhárom költőnek kedvenc verstárgya a vonat, a mozdony. Leginkább Juhász és Kosztolányi verseiben jelenik meg gazdag költői kömyezetben. Jól látható, hogy nem Petőfi lelkes vonatdicséretéröl van itt szó, és nem a Petőfi vasútjára emlékeztető Vajda János-vers a példa. Igaz viszont, hogy Reviczky Úton című verse vagy Vajda Tél utója már inkább elődje a nyugatosok vasútverseinek. Kosztolányi Négy fal között című kötetében van a Pokol felé című ciklus; ennek elsö darabja a Nászút.