Szegedi Nemzeti Színház 1991-92 [antikvár]

Itt, ezen a helyen esztendőről esztendőre valami ajánlásfélét találni előszó gyanánt. Írói többnyire színházkedvelő, vezető vagy felügyelő személyek, mondhatnám úgy is, eladók.Mondhatnám, de változatlan óvatosságra int a régi vita. Mert rögvest továbbfoly a gondolat, s a nézőkből vevő lesz, a színházi kultúrából áru. S még valaki félreértené: üzletelni akarok a színházzal. Adni, venni.Nos az elején le kell szögeznem, erről szó nincs. Az egész távol áll tőlem. Részben mert nincsenek kereskedő őseim, részben mert ezentúl szakirányú kereskedői képzettségem sincsen. Pedig bizonyára rosszul teszem, hisz egyre inkább kelendő a portéka. Különösen mióta szépen be van csomagolva. Mióta, hogy hét szűk esztendőt (meg egy kicsit) reperációban töltve száz évvel a háta mögött ifjúként kelt életre. Pokolban hagyva az odavalót, purgatóriumban a másat. Hogy maradt rajta így is egy s más? Bizonyára. Meg hogy rakódott is rá, rá is raktak. Az is igaz. De így is elég jól viselte a megpróbáltatásokat. Nála csak Önök tisztelt Hölgyeim és Uram, Önök bírták jobban. Pedig néha már józan ítélőképességüket is kétségbe vonták: Miért is mennek Önök színházba? Hisz itt nincs színház, emlékezetem szerint évek óta működésképtelen, sőt jó (dehogy jó?) két éve már össze is omlott.