Szegedi Szépírás 2004. január-december [antikvár]

Részlet: MŰVÉSZETI HAVILAP IV. ÉVFOLYAM 1. SZAM 2004. JANUAR Az együvé tartozás szimbóluma A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN - A HIMNUSZUNKRÓL A kéziratlap tanúsága szerint Kölcsey Fe- tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami renc 1823. január 22-re keltezi a Himnusz tisz- zenét komponálsz, mindig a hangok szava jus- tázatát. Ennek emlékére 1989-től évente ezen son először eszedbe. És ott a szoba csöndességé- a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Nap- ben megzendülnek az én fülemben a pozsonyi ját. Nem a véletlen műve, hogy magyar nép- harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zon- ének ez lett a magyar kultúra ünnepnapja. gorára teszem és hang-hang után olvad. Egy Kölcsey Himnusza 1828. decemberében, az óra sem telik belé, megvan a Himnusz " Auróra kötetében jelent meg először. Aki végigolvassa most újra a verset, az rádöbbenhet, hogy a költő sokak szerint sértődős csekei magányában mennyire ügyelt arra: olyan verset A pályadíjat egyhangúlag Erkel Ferenc nyerte el. A megzenésített Himnusz 1844. július 2-án hangzott el először nagyközönség előtt a Nem- alkosson, amely nem sérti sem a vallási feleke- zeti Színházban. Állami hivatalos rendezvé- zeteket, sem a különféle világnézeteket, politi- nyen elsö alkalommal 1848. augusztus 20'án a kai csoportok érdekeit. Sokáig csak az értő Mátyás templomban csendültek fel dallamai olvasók becsülték, Kölcsey közéleti aktivitása magyar népéneknek. Azóta nemzeti himnu-és a reformkori küzdel- mek pedig elfeledték jelentőségét. Himnuszunk létében fontos esemény a megzenésítésére, 1844. februárjában kiírt pályázat, amelyre Erkel Ferenc zeneszerző, - az egyik pályázó -maga így emlékezett vissza idős korában: „Csend van. Ülök és gondolkodik: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom: Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsö mesteremnek a, szava, aki Pozsonyban szunk, országunk együvé tartozását, öntudatát kifejezően a hivatalos, ünnepélyes alkalmak szimbóluma. A Dóm téren már negyedik éve tiszteleghetünk a reformkor nagy költőjének szobra előtt, amely Fűz Veronika, szegedi szobrászművész alkotása. Kölcsey életműve az irodalomtörténetben él. Nevét, emlékét a köztudatban pedig múlhatadanul idézi nemzeti himnuszunk és a Magyar Kultúra Napja. PÁSZTI ÁGNES ':íse január 22-én liangiott «1 a Panilieonban Kölcseyttobornál. Vezércikk Mondjá Polner: írjad meg a kétezemégyes ekőt. a SZÉPÍRÁSBA! Tandi meg ráerősít: - Pérsze, miért is ne írnád meg! - Na, ná, mibe kerül ez nekem? Semmibe. IgáZi akkortájt sem pazaroltak több szót a megbízásra, amikor még foglalkozásszerűen ebből élt az ember. Úgy szokott történni, hogy a heti értekezlet végefelé, amikor már minden .riportot, jegyzetet, glosszát, tárcát, portrét, azaz, az akkor még létező va-lamermini hírlapírói műfajt szépen elosztottunk egymás között, akkor következett a penami. - Ezúttal te követsz el egyet. -adja meg az irányt a rovatvezető. ¦ A wzércikket mindenki szükséges és haszontalan értelmetlenségnek tartja. Már aki mértékadó a szerkesztőségben. A vezércikket ugyanis törvényszerűen soha senki nem olvassa. Ezért is volt kötelező penzum a megírása. Persze voltak bizonyos házak, ahol minden sort elolvastak. Ott a vezércikkeket is elolvasták természetesen. Akik vezércikkírásra kaptak megbízást, már beérett munkatársaknak számítottak. Józanságuk felől biztos lehetett rovatvezető, főszerkesztő helyettes. Tudhatták, a kijelölt újságírók nem hágják át az íratlan szabályokat. Nem járnak úgy, mint a Tilos Rádió agyament műsorvezetőjével az ottani szerkesztők nemrégiben. Aki ugyanis vezércikk megbízásra lett érdemesítve, már rutinos tollforgatónak számított, aki ismeri a játékszabályokat, a kővetkezők szerint. A vezérdkkben szükségképpen nem szabad ími'semmit. a legjobb, ha már a címe sem szól semmiről, és ez folytatódik a kötelező 28^36 gépelt soron át. Hz volt az ok, kmi miatt az öreg Erika írógépekre Szabványosított műfaj, nem virágzott az ancienne r^ime-ben - mértéken J